BRAUN András
A minden kategóriából kilógó Braun András (1967-2015) festészetében egyszerre vannak jelen az op-art formai megoldásai, a pop art hirdetéseket kiragadó, a fogyasztói társadalom motívumait multiplikáló technikája és az a fajta ornamens-szerű díszítőkedv, amely a motívumokat szinte organikus formaképzéssel felfűzve hoz létre semmihez sem hasonlítható négyzetes formátumú és legtöbbször nagyméretű képeket. Az egy-egy fő motívumot sokszorozó képek technikája nem egységes, hiszen alkotás közben a művész egyszerre használ tapétaragasztót, akrilt, olajat, ragasztást és előre gyártott mintákat. Az összhatás: kavargó, vad, erőteljes és magávalragadó profán mandalák, melyek hipnotikusan vonzzák a néző tekintetét. Braun András 2015-ben váratlan hirtelenséggel elhunyt.
Braun András motívumai között több visszatérő vizuális elemet is felfedezhetünk; gyakoriak a koncentrikus, vagy egymásba átható körformák, a gömbök, a szem retinahártyáját, vagy sejteket idéző formák, melyek többnyire dinamikus, mozgás érzetét keltő organikus kompozícióban kapcsolódnak. A középpont vagy több centrum körül keringő, azokból kifejlődő motívumok, annak ellenére, hogy legtöbbször az emberi tervezés eredményeként születő szabályos formák, mégsem a konstruktív képszerkesztés szabályai szerint, hanem leginkább természetes folyamatok (fraktálok) szabályszerűségét követve rendeződnek és fejlődnek ki a szemünk előtt. Az emberi elme alkotta formák természeti formákként kezdenek viselkedni; a műalkotás, a tervezett forma mintha a természet organikus formáinak szabályszerűségeit átvéve magától fejlődne, burjánzana, szaporodna tovább. Ahogy a minket körülvevő vizuális képi dömping is folyamatos (már-már organikus) alakulásban és hatásrendszerben szinte önálló életre kel, úgy kezdi el élni saját életét egy-egy Braun által komponált formarendszer. Egyszerre érezzük bennük a mikrovilág (sejtek, szirmok, baktériumok) és a makrokozmosz (bolygók, galaxisok, naprendszerek) jelenlétét és arányait.
