Tiltott absztraktok – Bánki Ákos dokumentumfilmje ONLINE!

2020 április 4, szombat

Tűrt vagy tiltott volt-e az absztrakt művészet a Kádár-rendszerben? Ellehetetlenített egzisztenciák, betiltott kiállítások, disszidáló másképpgondolkodók. Ugyanakkor a neoavantgárd történetét mégiscsak nagy csoportos kiállításokon keresztül ismerjük. Bánki Ákos festőművész kamerával ment a téma után, faggatva az idős mestereket és az archívumokat a régi emlékekről, hogy tisztázza a ma már ártatlannak tűnő, akkor viszont veszélyesnek számító absztrakt képek születésének körülményeit. A PTE MK Doktori iskola programjának keretei között indított kutatás végeredményeként készült […]

Tűrt vagy tiltott volt-e az absztrakt művészet a Kádár-rendszerben?

Ellehetetlenített egzisztenciák, betiltott kiállítások, disszidáló másképpgondolkodók. Ugyanakkor a neoavantgárd történetét mégiscsak nagy csoportos kiállításokon keresztül ismerjük. Bánki Ákos festőművész kamerával ment a téma után, faggatva az idős mestereket és az archívumokat a régi emlékekről, hogy tisztázza a ma már ártatlannak tűnő, akkor viszont veszélyesnek számító absztrakt képek születésének körülményeit. A PTE MK Doktori iskola programjának keretei között indított kutatás végeredményeként készült el a Tiltott absztraktok című dokumentumfilm, ami az iskolai évektől kezdve a pályakezdésig próbálja rekonstruálni a magyar absztrakció születésének ’60-as évek eleji történetét.

1956. Amerika nemcsak Marilyn Monroe-ért és Elvis Presley-ért rajong. A múzeumok és galériák kiállítótereit megtöltik az új festészeti irányzat, az absztrakt expresszionizmus képei. Jackson Pollock és Mark Rothko festményei az individualizmust, demokráciát hirdetik. Egy kis ország Közép-Kelet-Európában pedig éppen ekkor vívja harcát a szabadságért.

1948 második felében – a totális politikai és gazdasági hatalom megszerzése után – az MDP beindította a kulturális élet teljes körű államosításának a programját. 1949 második felében megkezdődött a sztálinista művészetpolitikát megvalósító „kulturális forradalom”. A könyvesboltok polcairól 1948 után eltűnnek a nyugati könyvek. Voltak azonban, akiknek nem lehetett megtiltani a szabad gondolkodást.

A Tiltott absztraktok című művészettörténeti témájú ismeretterjesztő film a magyarországi absztrakt festészet 1956 és 1968 közötti időszakáról szól, azon belül is a Zuglói Körről, mely köré a huszadik századi magyar képzőművészet ma is élő legnagyobb alakjai, mint Molnár Sándor, Bak Imre, Nádler István és Deim Pál tartoztak.

Az absztrakt festészet idehaza ugyanabban az időben jelent meg, mint Európában, és mesterei az európai mesterekkel egy színvonalon alkottak, az itthoni politikai vezetés azonban soha nem nézte jó szemmel e polgári művészetet. A második világháborút követő időkben az Európai Iskola tagjai, mint Kassák Lajos, Korniss Dezső, Gyarmathy Tihamér, valamint Lossonczy Tamás, még Picasso és Matisse párizsi műtermeiben láthatta és tanulhatta az európai festészet modern irányzatát. 1949 után azonban ez az alkotói szabadság megszűnt, az absztrakt festőket zárt ajtók mögé kényszerítették. Az új generációnak elölről és önerejéből kellett kezdenie mindent.

A filmben megszólaló festők indulásukról vallanak egy szürke korban, saját élményeiken keresztül ’56-ról, és arról, hogy a szocialista realista művészetpolitika idején hogyan sikerült megszerezniük a számukra szabadságot jelentő festészeti tudást. A főiskolai mesterek sem a 20. századi modern művészet, sem a kortárs egyetemes művészet értékeit, eredményeit nem tanítják, nem mutatják meg a növendékeiknek, sőt minden eszközzel igyekeznek megakadályozni ezek megismerését. Az egyetemes művészet jelenétől a most felnövő festőgenerációt megfosztják. A fiataloknak titokban kell a modern művészet állomásait végigkísérletezni. A film központi alakja Molnár Sándor, aki az egyetemi évek alatt megalapítva a Zuglói Kört, szellemi vezetője lett kortársainak. A fiatal, Zuglói Körhöz tartozó festők lelkében saját igazságuk lángol. Az ő festészeti realizmusuk más, mint a mestereik által elvárt szocialista realizmus. A fiatalok az általuk hazugnak vélt doktrínákkal szemben saját művészetfilozófiájukat fogalmazzák a négy fal között, könyveket csempésznek, és fordítanak le titokban. Kiállításokat szerveznek, melyeket rendre betiltanak. Majd mikor 1963-ban a légkör megenyhül, szinte rongyosan, éhezve utazzák be a nyugatot, hogy végre láthassák az addig csak fekete-fehérben ismert képeket és beszippantsák a szabadság levegőjét.

A Tiltott absztraktok című film arra a feladatra vállalkozik, hogy személyes történeteken és életutakon keresztül bemutassa egy nemzedék erkölcsi választását, e művészeti ág mögött rejlő hitét a szabadságban és autonómiában.

– – – – – – – – – – – – – – – –

Tiltott absztraktok (2018)
magyar dokumentumfilm, 60 perc

rendező: Bánki Ákos
szakmai konzulens: Rieder Gábor
operatőr: Szandtner Dániel, Lapos László
narrátor: Kroó Ádám
vágó: Batka Annamária
gyártásvezető: Sváb-Kovács Szilveszter

közreműködtek: Bak Imre, Fajó János, Keserü Ilona, Klimó Károly, Molnár László, Molnár Sándor

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >
Budapest

Szabad a kortárs, szabad a piac! – interjú Schneller Jánossal és Bánki Ákossal, a Resident Art Fair két kurátorával

2019 december 16, hétfő

Jó hagyományt teremtve idén is megrendezésre kerül a Resident Art Fair kortárs képzőművészeti kiállítás és vásár. A vásár rendezői többfajta ízlésnek és vásárlási attitűdnek kedvezve rendkívül széles kollekcióval várják az érdeklődőket december 10. és 23. között az A.P.A. Galériában. A Young ‘n Fresh kollekcióban javarészt fiatal alkotók munkáiból lehet válogatni elérhető áron, a Special Price válogatásban ugyanezen generáció vaskosabb árfekvésű munkái lesznek megtalálhatóak, az idei év újdonságaként bevezetett Collectors’ Selection […]

Jó hagyományt teremtve idén is megrendezésre kerül a Resident Art Fair kortárs képzőművészeti kiállítás és vásár. A vásár rendezői többfajta ízlésnek és vásárlási attitűdnek kedvezve rendkívül széles kollekcióval várják az érdeklődőket december 10. és 23. között az A.P.A. Galériában. A Young ‘n Fresh kollekcióban javarészt fiatal alkotók munkáiból lehet válogatni elérhető áron, a Special Price válogatásban ugyanezen generáció vaskosabb árfekvésű munkái lesznek megtalálhatóak, az idei év újdonságaként bevezetett Collectors’ Selection szekció pedig a kuriózumra vágyó gyűjtőknek kíván csemegéket. A vásárral kapcsolatos terveikről és a kortárs művészeti piac javuló tendenciáiról beszélgettünk a két kurátorral, Schneller Jánossal és Bánki Ákossal.

A tavalyi évhez képest sokkal több kiemelt, magasabb árfekvésű tétel található a katalógusban. Miért döntöttetek úgy, hogy emelitek ezeknek a tételeknek a számát, és emelitek a vásár árszínvonalát?

Bánki Ákos: A vásárlók igényei, a piaci érdeklődés sarkallt minket arra, hogy lépjünk egyet előre, és a fiatal kortárs művészek munkáiból több kiemelt tételt válogassunk be az idei decemberi RAF katalógusba. Az elmúlt vásárok alkalmával az érdeklődők visszajelzése az volt, hogy több kvalitásosabb, akár magasabb árfekvésű műtárgy iránt is vásárlási szándékot mutatnának. Mi pedig szeretnénk vásárról vásárra valami pluszt adni a visszatérő vevőink számára, és minél többet megmutatni a fiatal kortárs művészek alkotásaiból.

Schneller János: Az elmúlt három vásár (RAF2018, ZiggY és GARTEN) során komoly gyűjtők is megfordultak nálunk. Arra gondoltunk, hogy Collectors’ Selection címmel nekik is összeállítunk egy válogatást, ahol olyan műveket kínálunk, amelyek inkább gyűjtői szemmel érdekesek, ritkább darabok. Ez a szelekció a műgyűjtést most elkezdő embereknek is felrajzol egy ívet, hogy honnan hova lehet eljutni a gyűjtés során. Szerettünk volna visszatekinteni nem csak a ’70-es években induló életművekre, de ’80-as, ’90-es években alkotó művészek képeire is, mert azt látjuk, hogy ez a generáció egyelőre kevéssé van jelen a másodlagos piacon. És természetesen a vásár színvonalát is feljebb emeltük ezzel.

Bánki Ákos: Fontos megjegyeznem azonban, hogy a Collectors’ Selection válogatással nem a fiatalok elől vettük el a helyet, éppen ellenkezőleg. Ez egy eszköz arra, hogy a gyűjtők figyelmét a fiatalokra irányítsuk.

Ez azt jelenti a box nyelvén, hogy a pehelysúlyból a középsúlyba léptetek át?

B.Á.: Igen, ez azt jelenti. Mi ezt nem hobbiból csináljunk, hanem folyamatosan próbálunk erősödni, napi szinten eddzük magunkat.

Sch.J.: Szerintem már az első vásáron figyelemreméltó válogatással indítottunk. Az idei RAF pedig szerintem – elfogultság nélkül – országos szinten is a legerősebb kortárs válogatás a karácsonyi időszakban. Nagyon figyeltünk a minőségre, és a változatosság is fontos szempont volt.

Az interjú teljes terjedelmében a Kortárs képző blogon olvasható.

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >
http://residentart.com/wp-content/uploads/2019/12/Resident-Art-Fair_2019.pdf

Resident Art Fair – Kortárs Képzőművészeti Vásár 2019

2019 november 15, péntek

Az elmúlt egy év során három nagysikerű vásárt (RAF 2018, ZiggY Art Fair, GARTEN) hozott létre a Resident Art művészeti ügynökség. A tavaly karácsonyi RAF folytatásaként idén decemberben is megszervezzük a Resident Art Fair 2019 – kortárs karácsonyi vásárt. A korábbi koncepciót kissé átalakítva, ezúttal a bevezető árú műveket bemutató Young n’ Fresh szekció mellett összeállítottunk egy gyűjtői darabokat bemutató Collectors’ Selection részleget, ahol a már klasszikusnak mondható kortárs művek […]

Az elmúlt egy év során három nagysikerű vásárt (RAF 2018, ZiggY Art Fair, GARTEN) hozott létre a Resident Art művészeti ügynökség. A tavaly karácsonyi RAF folytatásaként idén decemberben is megszervezzük a Resident Art Fair 2019 – kortárs karácsonyi vásárt. A korábbi koncepciót kissé átalakítva, ezúttal a bevezető árú műveket bemutató Young n’ Fresh szekció mellett összeállítottunk egy gyűjtői darabokat bemutató Collectors’ Selection részleget, ahol a már klasszikusnak mondható kortárs művek játsszák a főszerepet.

A vásáron idén több mint 100 alkotó háromszáznál is több alkotása szerepel: a festmények mellett közel 60 grafika és számos fotó.

Megnyitó: 2019. december 10., kedd 19 óra
Helyszín: A.P.A. Galéria (1085 Budapest Horánszky utca 5.).
Nyitva: 2019. december 10-től 22-ig mindennap 12-től 19 óráig
Online katalógus >> ITT

A Collectors’ Selection részlegben olyan művészek művei közül válogathatnak, mint Bada Dada Tibor, Braun András, Frey Krisztián, Gyarmathy Tihamér, Hopp Halász Károly, Keserü Ilona, Kocsis Imre, Nádler István, Pauer Gyula, Pinczehelyi Sándor, Ujj Zsuzsi.

A Young n’ Fresh részlegből tehetséges, feltörekvő művészek munkái vásárolhatók meg elérhető áron: Bohus Réka, Czanik Mátyás, Csizik Balázs, Dorkó Dániel, Gaál Kata, Gallai Judit Ágens, Hegyháti Réka, Horváth Lóczi Judit, Karándi Mónika, Kontur Balázs, Kusovszky Bea, Naomi Devil, Ódor Bence, Polónyi Fáni, Szentgróti Dávid, Sütő Róbert, Tóth Anna Eszter, Tóth Zsófia, Vachter János, Zelena Veronika.

A befutott művészeket Bánki Ákos, Bernát András, Bullás József, Kondor Attila, Kopasz Tamás, Mazzag István, Dr Máriás, Miksa Bálint, Nagy Gábor György, Osnowski Stefan, Szöllősi Géza, Nagy Kriszta x-T, Péterfy Ábel, Regős István, Seres László, Szabó Ábel, Töttös Kata, Verebics Ági, Verebics Kati, Wahorn András, Wolsky András képviselik.

Hiszünk benne, hogy a képzőművészet nem az elit hóbortja. Teszünk azért, hogy az értékes művészet eljusson azokhoz, akik részesei szeretnének lenni. Reméljük, hogy sokan találnak olyan művekre, amelyek jobbá teszik mindennapjaikat és hosszú távon is értéket képviselnek.

Várjuk szeretettel!

A kurátorok:
Bánki Ákos képzőművész és Schneller János művészettörténész

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >

A festett felület és az üres vászon párbeszéde… – Schneller János megnyitóbeszéde Seres László kiállításán

2019 október 11, péntek

Mit ábrázolnak ezek a képek? – tette fel a naiv, de őszinte kérdést a takarítónő, tegnap este, mikor zárás után bekéredzkedtem az épületbe, hogy egyedül nézhessem végig a képeket és a rendezést. Azt válaszoltam – kicsit dühösen – hogy nem ábrázolnak semmit. Aztán elkezdtem ezen gondolkodni, és arra jutottam, hogy nem teljesen volt igaz, amit mondtam a hölgynek, de felbosszantott – az egyébként egyáltalán nem provokatívnak szánt – kérdése. Csak […]

Mit ábrázolnak ezek a képek? – tette fel a naiv, de őszinte kérdést a takarítónő, tegnap este, mikor zárás után bekéredzkedtem az épületbe, hogy egyedül nézhessem végig a képeket és a rendezést. Azt válaszoltam – kicsit dühösen – hogy nem ábrázolnak semmit. Aztán elkezdtem ezen gondolkodni, és arra jutottam, hogy nem teljesen volt igaz, amit mondtam a hölgynek, de felbosszantott – az egyébként egyáltalán nem provokatívnak szánt – kérdése. Csak azt szerette volna tudni, hogy mit mondjon azoknak, akik megkérdezik, hogy mégis mi ez?

Több kérdést is felvet számomra ez a naiv, de őszinte kérdés. Először is: hogyan kérdezhet valaki ilyet? Vissza kellett volna kérdeznem: – Maga szerint ábrázolnak valamit ezek a képek? Nem tudom, mi lett volna a válasz… Mindenesetre elgondolkodtató, hogy miért nem hisznek az emberek a szemüknek. Hiszen, ha a hölgy egy kicsit is hitt volna a szemének, akkor biztosan nem teszi fel a fenti kérdést, mert nyilvánvaló, hogy nem ábrázoló képek előtt állunk.

Másodszor azonban: való igaz, hogy mai korunkra jellemző, hogy a betű, az értelem, a ráció határozza meg a gondolkodásunkat. Nem a szemünkkel, hanem az agyunkkal látunk, nem hiszünk a képnek, sokkal inkább a szónak. Azaz a szónak, a szövegnek, a magyarázatnak nagyobb a hitele, nagyobb az ereje, mint a képnek. Előbb gondolkodunk, és utána kezdünk el nézni; prekoncepciókkal közelítünk a látványhoz, és tudni véljük, hogy mit fogunk látni, és ennek mi értelme van. Azaz a hölgy kérdése ekképp is értelmezhető: Hogyan illeszthető a látvány az általam ismert sémákba? A képekhez nem véletlenül keressük a szöveges értelmezést, és nem véletlenül fordul tízből kilenc ember a képaláírás felé, amint belép egy kiállításra. A szöveg címet és ezzel biztonságot ad, elhelyezi az időben, átértelmezi, kategorizálja, számos plusz információval látja el a képet, amire rátekintünk.

  

Mit ábrázolnak a képek? Mondja el valaki, aki ért hozzá, hogy mit kell látni, és készségesen azt fogom belelátni, amit elmesélt. Hogy ez mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, minthogy sokan egy-egy absztrakt, vagy non-figuratív festményben is a formát, az alakot, a látványt keresik. Ha megtalálják az ismerős formát, már másként nem is tudnak a képre tekinteni, mint látványra, számukra ez a forma ugrik elő újra és újra a képből. Ilyen értelemben a szemünk nem tiszta, a látásunk a korábbi tanult sémák szerint determinált, akárha mindig szemüveg lenne rajtunk. Abban pedig, hogy milyennek látunk valamit, talán nagyobb szerepe van annak, hogy mit hallunk, mit tudunk róla, mint annak, hogy valójában mi van a szemünk előtt.

Harmadjára pedig: megvan a hölgynek a maga igaza, hiszen a festészet az elmúlt 500 évben sokat foglalkozott a jelenségekkel, a látvánnyal, a „valóság” optikailag minél tökéletesebb leképezésével, valósághűséggel – vagy a látvány illuzionisztikus megidézésével. Sokan hozzászoktak, hogy a festményen látható dolgok felismerhetők és általában megfeleltethetők egy, a valóságból ismerős tárggyal. Sőt olykor össze is zavarnak bennünket, olyannyira, hogy összekeverjük őket a valósággal. Ugyanakkor a festmény lényege (ekkor sem) a látvány optikai, illuzionisztikus valósághűségében rejtőzött, hanem a kompozíció, a színek, a fények, a faktúrák és az interakciók nehezen megragadható harmóniájában vagy diszharmóniájában. Az elmúlt száz évben az ábrázolás, a látványból való kiindulás a képzőművészetben háttérbe szorult.

Mi lehetne az adekvát válasz a hölgynek? Az „érzéki képződmény” (Heinrich Gomperz fogalma), ami minden esetben emberi alkotás eredményeként jön létre, mint műalkotás, Seres esetében soha nem depiktív, azaz lefestő, ábrázoló, hanem ’piktív’, azaz csak festésként (plasztikai értelemben) hat. „Míg a leképező művészetben minden művészi tevékenység meglévő tárgyakat vesz alapul és ezeknek legalább egy tulajdonságát absztrahálja, a nem ábrázoló művészet alapjaiban új tárgyat hoz létre…” és vezeti be az érzéki világba. Olyat mutat meg, ami korábban nem létezett. A művész így egyszerre készít és felmutat (Dietfried Gerhardus), tehát új világot teremt, amelynek látása és befogadása éppúgy tanulás eredménye, akárcsak a jazz hallgatása, vagy a perspektivikus látvány illuzionisztikus térként való felfogása.

  

Seres legújabb képei levegősek – szellősek, könnyedek – testetlenek, egyszerűek – tiszták, áttetszőek – anyagtalanok, illékonyak – dinamikusak. Minimális eszköztárral, kevés színnel, olykor monokróm világban dolgozik. Képein ugyanannyi a festék, mint a nem festék, telített folt és üresség egymást kiegészítve támasztják egymást és hozzák létre a látványt, akár a hang és az azt tagoló csend a muzsikát. A festett felület és az üres vászon párbeszéde hozza létre azt a kompozíciót, amelyben nem is mindig egyértelmű, hogy melyik határozza meg a látványt; vajon az üresen hagyott hiányok, vagy a megfestett felületek. Olykor az utóbbiak, máskor az előbbiek ugranak közelebb és táncolnak a szemünk előtt. Ahhoz, hogy a hiány jelentőségét megértsük, idézzük fel Lao-Ce Tao Te Kingjének 11. versét, amit itt két fordításban is felolvasok.

Harminc küllő kerít egy kerékagyat,
de köztük üresség rejlik:
a kerék ezért használható.
Agyagból formálják az edényt,
de benne üresség rejlik:
az edény ezért használható.
A házon ajtót-ablakot nyitnak,
mert belül üresség rejlik:
a ház ezért használható.
Így hasznos a létező
és hasznot-adó a nemlétező.
/Weöres Sándor fordítása/

a kerékagy középen ül
benne harminc küllő egyesül
köztük a Semmi ha meg nem bújna
kerék kocsi nem gurulna
végy agyagot vizeset
formálgass edényeket
edény mélyén ül a Semmi
Semmiben a nem-semennyi
vágj ajtót ablakot
kinézni ki-bemenni
a szoba attól lakható
hogy Létre kelt benne a Semmi
azért
a Létezőé a haszon
a Semmi rá az alkalom
/Karátson Gábor fordítása/

Mindezt azonban csak akkor tudjuk megtenni, ha magunkat is – bizonyos értelemben kiüresítjük, kipucoljuk. Hiszen a nem ábrázoló festmények világára csak akkor tudunk ráhangolódni, ha mindazokat a prekoncepciókat, előítéleteket, amelyeket a festészetről korábbi tanulmányaink során belénk égtek, és mindazt, amit gondoltunk róla, (egy időre) elfelejtjük. Ezt segíti az itt látható festmények mérete, szinte körbevesznek minket, lehetőséget adva arra, hogy közelebb és távolabb lépve a vásznakhoz, belépjünk a festmény terébe, feloldódjunk a hangulatokban. Ekkor lehetőségünk van a látható világtól elrugaszkodva az érzések, az érzékiség non-verbális világába való belépésre.

Schneller János művészettörténész

Elhangzott: 2019. október 3-án a K11 Művészeti és Kulturális Központban

Seres László Képek cím nélkül c. kiállítása november 6-ig látható a K11 Galériában (1075 Budapest, Király utca 11.)

 

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >

Galériaséta, tárlatvezetés, műteremlátogatás – kortárs képzőművészeti séták októberben is

2019 október 10, csütörtök

Októberben is folytatódnak a Resident Art tárlatvezetéssel és műteremlátogatással egybekötött kortárs képzőművészeti sétái Budapesten. Három éve folyamatosan látogatjuk a fővárosi, vezető kortárs galériákat, valamint itt alkotó képzőművészek műtermeit. A séták célja, hogy a tárlatvezetéssel egybekötött galérialátogatás alkalmával a résztvevők megismerjék a kiállító művész alkotói programját és a műveket, valamint a galériák művészeti koncepcióját, művészkörét, és a galériavezetőnek is feltehessék kérdéseiket. Útközben szó esik a hazai kortárs műkereskedelem intézményrendszeréről és főbb […]

Októberben is folytatódnak a Resident Art tárlatvezetéssel és műteremlátogatással egybekötött kortárs képzőművészeti sétái Budapesten.

Három éve folyamatosan látogatjuk a fővárosi, vezető kortárs galériákat, valamint itt alkotó képzőművészek műtermeit. A séták célja, hogy a tárlatvezetéssel egybekötött galérialátogatás alkalmával a résztvevők megismerjék a kiállító művész alkotói programját és a műveket, valamint a galériák művészeti koncepcióját, művészkörét, és a galériavezetőnek is feltehessék kérdéseiket. Útközben szó esik a hazai kortárs műkereskedelem intézményrendszeréről és főbb szereplőiről. A sétát mindig egy kortárs művész műtermében fejezzük be, ahol az alkotóval személyes beszélgetés során ismerkedünk meg, és az alkotói folyamatba is bepillanthatunk.

  

2019. október 18., péntek 16:30

● Kortárs találkozások a Palotanegyedben
Kisterem Galéria, Vintage Galéria, Trapéz Galéria, Molnár Ani Galéria
Műteremlátogatás Ludovic Thiriez festőművésznél.

2019. október 25., péntek 16:30

● Kortárs találkozások a Bartók-negyedben
Faur Zsófi Galéria, B32 Galéria, Karinthy Szalon, ArtPhoto Galéria
Műteremlátogatás Csurka Eszter képzőművésznél.

  

A sétákat Schneller János művészettörténész vezeti.

Részletek és jelentkezés >> www.residentart.com/walks

/Fotók: Lukács Gabi/

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >

Schneller János a Heti Kortársban

2019 október 5, szombat

A HETI TV Heti Kortárs című műsorának szeptember 30-i adásában Gajzágó György, a Kortárs Műgyűjtő Akadémia – CCA vezetője Schneller János művészettörténésszel, a Resident Art alapítójával beszélgetett kortárs képzőművészetről, műkereskedelemről és még sok minden másról. Az adás megtekinthető: ITT

A HETI TV Heti Kortárs című műsorának szeptember 30-i adásában Gajzágó György, a Kortárs Műgyűjtő Akadémia – CCA vezetője Schneller János művészettörténésszel, a Resident Art alapítójával beszélgetett kortárs képzőművészetről, műkereskedelemről és még sok minden másról. Az adás megtekinthető: ITT

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >

Képek cím nélkül − Seres László kiállítása a K11 Művészeti és Kulturális Központban

2019 október 3, csütörtök

2019. október 3-án nyílik Seres László kiállítása a hetedik kerületi K11 Művészeti és Kulturális Központban. „Most amikor festek, ki akarom és ki is tudom kapcsolni a múlt tapasztalatait, egy festő marad csak – Én. Az ego nélküli Én. Azt festek, amit abban a pillanatban érzek, olyan mélyen és őszintén, amennyire képes vagyok. A kontaktust keresem. Mi a művészet? Az objektív megtalálása, melyhez az út a szubjektíven keresztül vezet. Önmaga a művészet […]

2019. október 3-án nyílik Seres László kiállítása a hetedik kerületi K11 Művészeti és Kulturális Központban.

„Most amikor festek, ki akarom és ki is tudom kapcsolni a múlt tapasztalatait, egy festő marad csak – Én. Az ego nélküli Én. Azt festek, amit abban a pillanatban érzek, olyan mélyen és őszintén, amennyire képes vagyok. A kontaktust keresem. Mi a művészet? Az objektív megtalálása, melyhez az út a szubjektíven keresztül vezet. Önmaga a művészet objektív, ezért van értéke.” Seres László

A kiállítás kurátora Kishonthy Zsolt (MissionArt Galéria).

A kiállítást megnyitotta Schneller János művészettörténész.

A kiállítás november 6-ig látogatható a K11 Művészeti és Kulturális Központban (1075 Budapest, Király utca 11.) hétköznapokon 10 és 17 óra között.

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >

Szabadságtapasztalat – november 17-ig látható Kondor Attila kiállítása a Műcsarnokban

2019 szeptember 30, hétfő

2019. szeptember 17-én nyílt és november 17-ig látogatható Kondor Attila festőművész Szabadságtapasztalat című kiállítása a Műcsarnokban. A kiállításon látható festmények, grafikák, filmek kiindulópontja azoknak az alkotói/gondolkodói folyamatoknak a tudatosítása, amelyek során a látványvilág jelenségei festői és filozófiai tapasztalattá válhatnak. Ezen az úton, a figyelem, a megértés, a befogadás útján szeretné a művész végigvezetni a látogatókat a Műcsarnok három termében. A Szabadságtapasztalat összefoglaló címmel bemutatásra kerülő installáció a művész egy-egy animációs […]

2019. szeptember 17-én nyílt és november 17-ig látogatható Kondor Attila festőművész Szabadságtapasztalat című kiállítása a Műcsarnokban.

A kiállításon látható festmények, grafikák, filmek kiindulópontja azoknak az alkotói/gondolkodói folyamatoknak a tudatosítása, amelyek során a látványvilág jelenségei festői és filozófiai tapasztalattá válhatnak. Ezen az úton, a figyelem, a megértés, a befogadás útján szeretné a művész végigvezetni a látogatókat a Műcsarnok három termében. A Szabadságtapasztalat összefoglaló címmel bemutatásra kerülő installáció a művész egy-egy animációs filmje köré épül, amelyek egyben tematikus egységek is: Műteremváros, Jelenlét-kert, Belső könyvtár.

Az elmúlt években, illetve kifejezetten erre a kiállításra készült művek között találunk a személyes környezet ihlette alkotásokat éppúgy, mint a filozófiai-esztétikai alapkérdéseket feszegető témákat, a múlt emlékeiből átemelt művészettörténeti toposzokat, emblematikus épületeket (Pantheon), reneszánsz kerteket, varázslatos képzeletbeli könyvtárakat, amelyek spirituális, érzéki történetté állnak össze a Műcsarnok tereiben.

A kiállítás korátora Mayer Marianna művészettörténész.

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >

Hortobágyi − Bánki Ákos új dokumentumfilmje a Premier Kultcaféban

2019 szeptember 20, péntek

2019. szeptember 18-án mutatták be Bánki Ákos képzőművész új dokumentumfilmjét a Premier Kultcafé mozitermében. Magyarország a hatvanas évek elején, egy nyomasztó, szürke, megfélemlített ország. Egy fiatal festő ekkor kezdené pályáját, de a Képzőművészeti Egyetem kommunista vezetősége apja politikai múltja miatt visszautasítja felvételét. Csatlakozik hát azoknak az ifjaknak a társaságához, akik a rendszer által tiltott művészeti könyvekből ellesett nyugati festészetet művelik, az egyetemen tanult szocialista realista felfogással szemben. A hatvanas években […]

2019. szeptember 18-án mutatták be Bánki Ákos képzőművész új dokumentumfilmjét a Premier Kultcafé mozitermében.

Magyarország a hatvanas évek elején, egy nyomasztó, szürke, megfélemlített ország.
Egy fiatal festő ekkor kezdené pályáját, de a Képzőművészeti Egyetem kommunista vezetősége apja politikai múltja miatt visszautasítja felvételét. Csatlakozik hát azoknak az ifjaknak a társaságához, akik a rendszer által tiltott művészeti könyvekből ellesett nyugati festészetet művelik, az egyetemen tanult szocialista realista felfogással szemben. A hatvanas években részt vesz a kör tagjainak kiállításain, melyeket sorra betiltanak. A betiltások, a szabadság levegőjének megvonása tragikusan megviseli. Remeteként visszahúzódva, madarak társaságában éli le életét még akkor is, amikor a határok már legtöbb pályatársa előtt megnyílnak. Életének utolsó évében egy retrospektív kiállítást szerveznek számára, mely szintén tragikus fordulatot vesz.

Az film a Zuglói Kör egyik tagjának, Hortobágyi Endre festőművésznek tragikus életét és festészetét dolgozza fel.

Bánki az életmű fennmaradt dokumentumait és képeit felkutatva, családtagjait és barátjait kérdezve ered Hortobágyi nyomába. Az interjúk és az előkerült dokumentumok által egy drámai sors rajzolódik ki.

A vetítés után Dr. Mészáros Flóra művészettörténész, kurátor beszélgetett a rendezővel.

● ● ●

HORTOBÁGYI (2019)

magyar dokumentumfilm
játékidő: 30 perc

rendező: Bánki Ákos
operatőr: Szandtner Dániel
narrátor: Kroó Ádám
vágó: Batka Annamária
producer: Gyurin Zsuzsi, Romwalter Judit
gyártó: Salamandra Film
koproducerek: Romwalter Béla, Schneider Ákos

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >

Újabb művészeti fesztivált? Érdemes! − interjú Schneller János művészettörténésszel a Kortárs Online-on a Resident Art GARTEN kapcsán

2019 szeptember 10, kedd

Nagy figyelem és érdeklődés kísérte a Balaton-felvidék első kortárs képzőművészeti eseménysorozatát, az augusztusban megrendezett Resident Art GARTEN Fesztivált. Élménybeszámolóra és eredményértékelő beszélgetésre hívtunk Schneller Jánost, a program ötletgazdáját és egyik fő szervezőjét. A nyári időszak tipikusan hemzseg a művészeti rendezvényektől és fesztiváloktól. Hogyan látod, érdemes belevágni ebben a műfajba? Mivel tudott kitűnni az általatok szervezett Resident Art GARTEN a nyári programdömpingből? A fesztivált a Balaton északi részén, Lovason rendeztük meg, […]

Nagy figyelem és érdeklődés kísérte a Balaton-felvidék első kortárs képzőművészeti eseménysorozatát, az augusztusban megrendezett Resident Art GARTEN Fesztivált. Élménybeszámolóra és eredményértékelő beszélgetésre hívtunk Schneller Jánost, a program ötletgazdáját és egyik fő szervezőjét.

A nyári időszak tipikusan hemzseg a művészeti rendezvényektől és fesztiváloktól. Hogyan látod, érdemes belevágni ebben a műfajba? Mivel tudott kitűnni az általatok szervezett Resident Art GARTEN a nyári programdömpingből?
A fesztivált a Balaton északi részén, Lovason rendeztük meg, ahol egyáltalán nincs sok programlehetőség. Az aktuális művészeti fesztiválok pedig meglátásom szerint főleg a színpadi produkciókra fókuszálnak. Esetleg Kapolcson a Művészetek Völgye számít a miénkhez hasonló rendezvénynek, de ott is több a színpadi program, kevesebb a képzőművészet, ráadásul más időpontban rendezik. A többi hasonló eseménysorozat pedig nem konkurál a miénkkel, mivel egy borfesztivál vagy egy koncert nem olyan program, amivel versenyezni akartunk.
Lovason megpróbáltunk létrehozni egy képzőművészeti bázist, mert azt láttuk, hogy a kortárs vizuális művészet kevés helyen van képviselve a Balaton körül (ebben esetleg a Vaszary Villa programja kivétel), tehát az Art GARTEN-ben a kortárs képzőművészeti koncepcióra húztuk fel a fesztivált. Így minden esti programnak – legyen szó filmvetítésről, beszélgetésről vagy koncertről – a képzőművészethez volt köze. Ezt a szándékot pedig a jövőben is szeretnénk megtartani. A visszajelzések egyértelműen azt bizonyították, hogy van igény ilyen jellegű kortárs képzőművészeti eseményre egy olyan kisebb településen is, ahol nagyítóval kell keresni a színvonalas programokat.

Miért választottátok éppen ezt a régiót? Kiket vártatok ide, ki volt a célközönségetek?
Azért esett Lovas településre a választás, mert a Balatonalmádi és Balatonfüred közötti falvak egy különleges mikrotérséget képeznek, amit még kevéssé fedeztek fel, pedig a dimbes-dombos borvidékről páratlan szépségű kilátás nyílik a Balatonra. Bánki Ákos szervezőtársammal több helyszín is szóba került, végül egy kedves ismerősünk mutatott be minket a Nagy Gyula Művészeti Alapítvány vezetőinek, akik szívesen kölcsönadták a galériájukat erre az időre. Nem titkolt szándékunk volt, hogy a Paloznaki Jazzpiknikkel egy időben indítsunk, mégpedig azért, hogy az ő vendégkörük találkozzon a mi programjainkkal is: tehát azok, akik nyitottak a kulturális programokra, rendszeresen járnak koncertre, színházba vagy horribile dictu, kiállításra.
Sokan nyaralnak errefelé a fővárosból, ilyenkor ott kiürülnek a galériák, így érdemesnek gondoltuk áthelyezni ezt a fajta kulturális kínálatot. A várakozásunkat felülmúlva visszaigazolódott a feltételezésünk. Számunkra pedig jó lehetőség a Budapesten kívüli más környezetben megvalósítani egy nagyszabású kiállítást és a hozzá kapcsolható kísérőprogramokat. A tapasztalatunk az volt, hogy minden esti eseményünkön volt harminc–ötven résztvevő, napközben pedig folyamatosan érkeztek az emberek, szó szerint egymásnak adták a kilincset. A helyiek közül is nagy számban jöttek látogatók, így egy új réteget is sikerült megszólítanunk.

Melyik programra érkeztek a legtöbben?
A programok közül a tárlatvezetés műfaja nagyon bejött a látogatóknak, ezek mindig teltházasok voltak. Azért is övezte nagy érdeklődés, mert olyan nagy szakmai neveket hívtunk meg előadni, akik hitelesen és izgalmasan közvetítettek a kiállított művek között. A kortárs művészet megértésében nagyon fontos támaszpontot jelent az ilyen kísérőprogram, hiszen ezen a területen a legfontosabb, hogy némi magyarázattal lássák el a műveket.

Mi jelentette a szervezés során legnagyobb nehézség? Volt olyan esemény, amire nagyon nem számítottatok?
Rengeteg ilyen előfordult, de szerencsére mindent meg tudtunk oldani. A legnagyobb nehézség talán az volt, hogy nem kaptunk költségvetési támogatást, hanem az egész programsorozatot civil adományokból valósítottuk meg – számomra ennek a sikeressége volt a legpozitívabb élmény. Nagyon jó volt látni, hogy vannak olyan emberek, akiknek fontos ez a terület. A fundraising rendszer egyébként egy eredményes pénzügyi struktúrán alapult: az adományozott összeg ötven százalékát műalkotásokra lehetett elkölteni, vagyis visszatéríteni. Ez pedig egyértelműen serkentette a műtárgyvásárlást, ami kifejezetten jó volt a képzőművészek számára is, hiszen volt eladásuk.

Mik voltak a szervezésnek további sajátosságai? Hogyan zajlottak a mindennapok a háttérben?
Az idei tapasztalataink alapján azt látjuk, hogy érdemes volt létrehozni a minifesztivált, mert nagy igény van rá. Mindemellett a megvalósításban mindent mi magunk csináltunk, például Ákossal mi ketten újítottuk fel a galéria helyiségeit. De olyan eset is adódott, hogy az utolsó percben kellett szállást találni a látogatóknak, vagy az elektromos hálózat állított kihívás elé minket.
Az anyagi támogatás mellett sokaktól kaptunk szükséges eszközöket is, és többen segítettek a takarításban vagy a plakátolásban. Gyorsan kialakult egyfajta kalákahangulat a GARTEN-ben, ami egy nagyon családias, baráti közeget teremtett: rengeteg jó élményt és sok pozitív energiát adott nekünk.

Mik a hosszú távú terveitek, egyáltalán lesz még további GARTEN?
Egyértelműen igen! A Resident Art GARTEN-t öt évre tervezzük, mivel szeretnénk a rendezvényt a 2023-as Veszprém – Európa Kulturális Fővárosa (EKF) programra kifuttatni. Az EKF projekt Veszprémen kívül a Balaton északi régióját is bevonja a kulturális fejlesztésbe, és az ilyen jellegű kezdeményezéseket több módon is támogatja. Ennek keretében képzeljük el a GARTEN jövőjét, hiszen egy olyan helyszínt választottunk, aminek csodálatos geológiai adottságai és páratlan hangulata van. A folytatásról Mészáros Zoltánnal, az EKF 2023 projekt vezetőjével is tárgyaltunk, aki több szinten is támogatja ötleteinket.
Terveink szerint jövőre bővített programmal, profibb színpaddal, akár ötven–hatvan Y/Z generációs művész munkáinak kiállításával szeretnénk folytatni. Azt is el tudnám képzelni, hogy bővítjük a helyszíneket több kiállítótérrel – Ákossal sok mindenről beszéltünk már. Szeretnénk folytatni a kertmozis vetítéseket, a művészeti beszélgetéseket, és több zenei vagy színpadi program is tervben van. A hosszú távú tervek között szerepel gazdagabb gyerek- és ifjúsági program és egy lehetséges alkotóhét megvalósítása is. Szeretnénk jövőre is augusztus elejétől 20-ig tartani a GARTEN-t.

Szerző: Sipos Tünde (Az interjú eredeti helyén a Kortárs Online-on jelent meg 2019. szeptember 4-én.)

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >