A Tour de Hongrie kiállításról az Élet és Irodalomban

2016 szeptember 9, péntek

„…egy alkotó hogyan lehet ma realista úgy, hogy egyúttal a kortárs elvárásokra is választ adjon, inspiráló kihívásnak tűnik, melyre Kovács Lehelnek megvan a maga válasza.” – Fekete Szilvia írt Kovács Lehel Tour de Hongrie című kiállításáról a mai Élet és irodalomba.

„…egy alkotó hogyan lehet ma realista úgy, hogy egyúttal a kortárs elvárásokra is választ adjon, inspiráló kihívásnak tűnik, melyre Kovács Lehelnek megvan a maga válasza.” – Fekete Szilvia írt Kovács Lehel Tour de Hongrie című kiállításáról a mai Élet és irodalomba.

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >

Újbudai sétáinkról a 11. kerületi Pont magazinban

2016 szeptember 2, péntek

Az újbudai Pont magazin szerkesztősége velünk sétált a nyáron. A Bartók Béla úti galériák mellett elvittük őket Mátyási Péter, Varga Zsolt, Nagy Benjamin és Szabó Attila közös műtermébe is. A szeptemberi számban egy kétoldalas képes beszámoló olvasható a 11. kerületi kortárs képzőművészeti túránkról. Újbudán legközelebb 16-án és 23-án sétálunk. Tartsatok velünk!

Az újbudai Pont magazin szerkesztősége velünk sétált a nyáron. A Bartók Béla úti galériák mellett elvittük őket Mátyási Péter, Varga Zsolt, Nagy Benjamin és Szabó Attila közös műtermébe is. A szeptemberi számban egy kétoldalas képes beszámoló olvasható a 11. kerületi kortárs képzőművészeti túránkról. Újbudán legközelebb 16-án és 23-án sétálunk. Tartsatok velünk!

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >

Resident Art Showroom guide – V.

2016 augusztus 16, kedd

Minta csak egy használt rajztábla, vagy egy talált szekrénylap lenne kiállítva a szemünk előtt. Egy OSB lapra ragasztott felület visszatépett borítása, egy véletlen szakadás, egy elhasznált rajztáblán. Benjamin gyakran használja fel mindennapi környezetünk használati, vagy használt tárgyait általában átformálva, átértelmezve azokat. Ezúttal azonban nem a használt tárgyat alakítja át, hanem a folyamatot megfordítva festészeti eszközökkel hozza létre a használt tárgy illúzióját. A mesterséges fafelület egységes hatásában rengeteg, véletlenszerűen rendeződő  apró […]

Minta csak egy használt rajztábla, vagy egy talált szekrénylap lenne kiállítva a szemünk előtt. Egy OSB lapra ragasztott felület visszatépett borítása, egy véletlen szakadás, egy elhasznált rajztáblán. Benjamin gyakran használja fel mindennapi környezetünk használati, vagy használt tárgyait általában átformálva, átértelmezve azokat. Ezúttal azonban nem a használt tárgyat alakítja át, hanem a folyamatot megfordítva festészeti eszközökkel hozza létre a használt tárgy illúzióját. A mesterséges fafelület egységes hatásában rengeteg, véletlenszerűen rendeződő  apró részlet bújik meg, így jelenik meg az egységben a sokszerűség, az egészben a rész és a hétköznapiban a rendkívüli. A téma választásakor pedig nem véletlenül egy az akotói folyamatban is szerepet játszó tárgy került megfestésre.

[Nagy Benjamin: Felület – akril, olaj; 70×100 cm, 2016.]

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >

Resident Art Showroom guide – IV.

2016 július 16, szombat

Csendes folyópart figurák nélkül. Nyugodt, kiegyensúlyozott fényviszonyok, szélcsend, talán vihar előtti csend. A magára hagyott táj talán ilyen lehet akkor, amikor senki se nézi, amikor senki se járja, amikor senki sem lakja be a természetet. A szürke égbolt tükröződik a vízfelületben és szürkére színezi  azt, de akár fordítva is lehetne; a víz tükröződik a felhőkön és szürkére színezi azokat. A nádas és a vízparti fák találkozása szürke homogén felület előtt […]

Csendes folyópart figurák nélkül. Nyugodt, kiegyensúlyozott fényviszonyok, szélcsend, talán vihar előtti csend. A magára hagyott táj talán ilyen lehet akkor, amikor senki se nézi, amikor senki se járja, amikor senki sem lakja be a természetet. A szürke égbolt tükröződik a vízfelületben és szürkére színezi  azt, de akár fordítva is lehetne; a víz tükröződik a felhőkön és szürkére színezi azokat. A nádas és a vízparti fák találkozása szürke homogén felület előtt olyan plaszticitással hasít a képbe, hogy szinte érezzük a nád éles leveleit a bőrünkön és halljuk a nyárfalevelek suhogását a nyári szélben. A kép mélységét és tájszerűségét a festői eszközök rafinált használata hozza létre az agyunkban. Bár a felső és az alsó képmező ugyanazzal  a szürke árnyalattal, tónusok és árnyékok nélkül kerül megfestésre, a térélmény, a látvány mégis egyértelműen megrajzolódik az elménkben. Varga Zsolt képe látásunk tanult sémáit felhasználva hozza létre képeit, így szembesít minket optikai prekoncepcióinkkal.

[Varga Zsolt: “444205” – akril, fatábla; 42×44 cm, 2015.]

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >

Tárlatvezetés a Resident Art Showroomban – III.

2016 április 16, szombat

Klasszikus tájképre emlékeztető pillanatnyi benyomása – méreteinél fogva leginkább egy lassan feledésbe merülő műfajt, a képeslapot idézi, formátumában inkább a panoráma képre emlékeztet – legfőképpen a magától értetődőségével lep meg. Semmi nem olyan furcsa manapság, mint az, ha valami egyértelmű. Itt valami biztos nem stimmel, hiszen nem lehet valami az, ami – gondoljuk. Hvar szigetének látványa mintha mégis mentes lenne mindazoktól a kérdésfelvetésektől és kettősségektől, melyek az alkotó festészetét egyébként […]

Klasszikus tájképre emlékeztető pillanatnyi benyomása – méreteinél fogva leginkább egy lassan feledésbe merülő műfajt, a képeslapot idézi, formátumában inkább a panoráma képre emlékeztet – legfőképpen a magától értetődőségével lep meg. Semmi nem olyan furcsa manapság, mint az, ha valami egyértelmű. Itt valami biztos nem stimmel, hiszen nem lehet valami az, ami – gondoljuk. Hvar szigetének látványa mintha mégis mentes lenne mindazoktól a kérdésfelvetésektől és kettősségektől, melyek az alkotó festészetét egyébként átjárják. El vagyunk szokva attól, hogy valami az legyen, ami. Gyanús, de ez itt tiszta festészet, és a festészetben lelt öröm tárgyi megnyilvánulása, amely erőteljes jelenlétével meglepően hatásos. Tájkép, ami annk látszik, ami.

[Kovács Lehel: Hvari panoráma – olaj, vászon; 20×60 cm, 2013.]

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >
Braun András: Hotel andezit

Tárlatvezetés a Resident Art Showroomban – II.

2016 március 16, szerda

A festmény felületének töredezettsége és látszólag rendszertelen mintázata természeti képződményként is értelmezhető látványt képez a szemünk előtt, akár ha sziklába zárt drágakövekre, akár ha széttört üvegtáblára, betört kirakatra gondolunk. A különböző méreteket, nézőpontokat és stílusokat a töredezettséget megidéző raszter mégis egységbe fogja, és hullámzó felületet illúzióját kelti. A festői montázson a személyes idő és a közös megegyezésen alapuló idő összeegyeztethetetlensége, azaz időérzékelésünk heterogenitása jelenik meg, miközben az óra-ékszerek értéke is […]

A festmény felületének töredezettsége és látszólag rendszertelen mintázata természeti képződményként is értelmezhető látványt képez a szemünk előtt, akár ha sziklába zárt drágakövekre, akár ha széttört üvegtáblára, betört kirakatra gondolunk. A különböző méreteket, nézőpontokat és stílusokat a töredezettséget megidéző raszter mégis egységbe fogja, és hullámzó felületet illúzióját kelti. A festői montázson a személyes idő és a közös megegyezésen alapuló idő összeegyeztethetetlensége, azaz időérzékelésünk heterogenitása jelenik meg, miközben az óra-ékszerek értéke is relativizálódik a tompa morajlássá alakuló ketyegésben.

[Braun András: Hotel andezit – akril, papír, vászon; 120×120 cm, 2008.]

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >

Tárlatvezetés a Resident Art Showroomban – I.

2016 február 16, kedd

Plaszticitásukkal és térszerűségükkel vonzzák magukhoz a tekintet Bondor Csilla fadeszkára festett csónakjai. A kép-tárgynak is nevezhető alkotás elsőre olyan hatást kelt, mintha a csónakok a fal kétdimenziós felületén és a néző terében egyszerre lennének jelen. Az árnyékok, melyek a deszka vastagsága miatt vetődnek a falra, fizikai jelenvalóságot kölcsönöznek a sík felületen megjelenő képnek − így jön létre az fizikai létezés illúziója. A térben felénk úszó csónakok birtokba veszik az egységes […]

Plaszticitásukkal és térszerűségükkel vonzzák magukhoz a tekintet Bondor Csilla fadeszkára festett csónakjai. A kép-tárgynak is nevezhető alkotás elsőre olyan hatást kelt, mintha a csónakok a fal kétdimenziós felületén és a néző terében egyszerre lennének jelen. Az árnyékok, melyek a deszka vastagsága miatt vetődnek a falra, fizikai jelenvalóságot kölcsönöznek a sík felületen megjelenő képnek − így jön létre az fizikai létezés illúziója. A térben felénk úszó csónakok birtokba veszik az egységes falfelületet, a néző szeme pedig tájként értelmezi azt. A szem becsapása nem pusztán öncélú játék; a Kháron ladikja(i)ként is értelmezhető csónakok dimenziók határán várakoznak utasaikra, hogy átlépjenek a Csilla(g)kapun.

[Bondor Csilla: 6 csónak – olaj, deszka; 23×104 cm, 2014.]

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >
1 5 6 7