Resident Art Budapest

Translucent Reality – Exhibition of Ábel Szabó painter

Tuesday April 3rd, 2018

The paintings of Ábel Szabó made mostly during 2016-2017 depict the urban topics that we have got used to seeing from him with completely new techniques, by swapping the timeless view point to the momentary one. In order to get a photo-realistic way of looking at things the intricate method of using the brush has been changed to the method of paint applied in stains and wiped on the canvas, […]

The paintings of Ábel Szabó made mostly during 2016-2017 depict the urban topics that we have got used to seeing from him with completely new techniques, by swapping the timeless view point to the momentary one. In order to get a photo-realistic way of looking at things the intricate method of using the brush has been changed to the method of paint applied in stains and wiped on the canvas, dynamic brush prints are used and the brave solutions of composition, and also the treating of the surface is applied also that is based on doubling. The artist allows himself to switch between the intricate and roughly worked surfaces and enjoys the spontanious spacial relationships created by effecting each other and this way he is not afraid to make the observer insecure either. Relating to the Hungarian painting traditions, he totally recreates his own sight and the sight of the social, economic and cultural changes depicted in the sight of the cities at the end of the 2010s.

Curator: János Schneller art historian

Exhibition: 10th April – 25th May
Open: Tuesday-Friday 1pm-6pm

POST OWN PAGE >
  READ MORE  >
filmclub

(Magyar) A gyönyörök kertjébe vezet a Resident Art filmklubja

Thursday February 15th, 2018

” width=”1000″ height=”566″ /> A művészet templomai – Bosch: A gyönyörök kertje (2016) színes, spanyol ismeretterjesztő film hossz: 90 perc korhatár besorolás: 12 forgalmazó: Pannonia Entertainment rendező: José Luis López-Linares, Reindert Falkenburg eredeti elgondolása alapján operatőr: José Luis López-Linares zene: Juan Carlos Cid Torrejón vágó: Cristina Otero, Pablo Blanco Guzmán, Sergio Deustua executive producer: Cristina Alovisetti gyártó: López Film közreműködők • művészettörténészek: Reindert Falkenburg, Pilar Silva, Alejandro Vergara, Nils Büttner, […]

” width=”1000″ height=”566″ />

A művészet templomai – Bosch: A gyönyörök kertje (2016)
színes, spanyol ismeretterjesztő film

hossz: 90 perc
korhatár besorolás: 12
forgalmazó: Pannonia Entertainment

rendező: José Luis López-Linares, Reindert Falkenburg eredeti elgondolása alapján
operatőr: José Luis López-Linares
zene: Juan Carlos Cid Torrejón
vágó: Cristina Otero, Pablo Blanco Guzmán, Sergio Deustua
executive producer: Cristina Alovisetti
gyártó: López Film

közreműködők
• művészettörténészek: Reindert Falkenburg, Pilar Silva, Alejandro Vergara, Nils Büttner, Elisabeth Taburet-Delahaye, Xavier Salomon, Philippe de Montebelo
• írók, költők: Salman Rushdie, Orhan Pamuk, Cees Nooteboom, Nélida Piñón, Laura Restrepo
• színészek, művészek: Miquel Barceló, Cai Guo Giang, Isabel Muñóz, José Manuel Ballester
• filozófus: Michael Onfray
• zeneművészek: Renée Fleming, William Christie, Ludovico Einaudi, Leonardo García Alarcón, Silvia Pérez Cruz
• drámaíró: Albert Boadella
• történészek: John Elliot és Carmen Iglesias
• neurológus: Sophie Swartz

• • •

A film előzetese IDE KATTINTVA megtekinthető.

• • •

Belépő: 1.500.- Ft

A korlátozott nézőszámra való tekintettel a részvétel regisztrációhoz kötött. A jelentkezéseket a hello@residentart.com e-mail címre várjuk.

POST OWN PAGE >
  READ MORE  >
exhibition opening

Ágnes Verebics – Extended Body

Wednesday January 24th, 2018

exhibition opening” width=”430″ height=”287″ />   • • • Inkább a vizualitás mechanizmusait föltáró emberi önmegismerő eszköz a kortárs festészet a fotográfia elterjedése óta, és a konceptuális művészet múzeumi-műkereskedelmi elfogadása óta pedig még erősebben pénzszerű befektetési vagyontárgy, amelynek közmegegyezéses értéktartalma az, hogy mennyiben rendelkezik ezzel az önmegismerést előmozdítani képes funkcióval. A festészet továbbá, a képzőművészeti kiállítás azon ritka esetek közé tartozik, ahol a szokásos aktív nézésünket fölfüggesztjük. Zárójelbe tesszük tehát általános […]

exhibition opening” width=”430″ height=”287″ /> exhibition opening exhibition opening

• • •

Inkább a vizualitás mechanizmusait föltáró emberi önmegismerő eszköz a kortárs festészet a fotográfia elterjedése óta, és a konceptuális művészet múzeumi-műkereskedelmi elfogadása óta pedig még erősebben pénzszerű befektetési vagyontárgy, amelynek közmegegyezéses értéktartalma az, hogy mennyiben rendelkezik ezzel az önmegismerést előmozdítani képes funkcióval. A festészet továbbá, a képzőművészeti kiállítás azon ritka esetek közé tartozik, ahol a szokásos aktív nézésünket fölfüggesztjük. Zárójelbe tesszük tehát általános eljárásunkat, vagyis, hogy előre tudjuk, mit akarunk látni, és a tekintetünket úgy vezetjük, például formás idomok kerülnek be a látómezőnkbe, ha arra vagyunk kihegyezve, és nem az ostorfát fogjuk megkülönböztetni a platánfától, ami alatt éppen elhaladóban vagyunk. Egy kiállításon egy kicsit ettől a folyton irányított – mi tagadás – vágyak által vezérelt szemcikázást elengedjük. Ahhoz hasonlóan tesszük passzívvá látásunkat, mint amit képzelünk egyéb iránt arról, hogy hogyan is látunk, tehát, hogy a látás nem lenne egyéb, minthogy a recehártyánkra eresztődik egy változó hullámhosszú és eloszlású fénykoktél, mint amint ezt a camera obscura fizikai ténye olyan meggyőzően bemutatja, s ezt a recehártyára kapott fénykoktélt aztán alakjuk és elrendezésük szerint értelmezésre továbbítjuk az arra kifejlesztett agyterületek felé.

Nagyon fontos funkciója a kétszemű sztereó látásnak, hogy segítségével magunkat megbízhatóan pozícionáljuk a térben, a hozzánk mért közel-távoli viszonyok egyértelműek legyenek a látott objektumokkal. Az ilyen típusú látás szimulálását teszi témájává az a kortárs festészet, amelyben a kép kerete egy térre nyit, ilyet inkább férfiak szeretnek csinálni. Verebics Ágnes vásznaiban ez az első szembetűnő lemondás, hogy egyáltalán nem a kép ilyen jellegű céljaiban gondolkodik. Nincs törekvés távlat, egymáshoz való közelség-távolság viszonyok saját pozíciót biztonságosan megállapítani igyekvő szemlélőként bármilyen tér szuggerálására. Nem föltétlen fizikai tereket kell sugallni ráadásul, a nem-anyagi terek ábrázolási hagyománya a modernizmusban nagyon jelentős, ha nem a legjelentősebb törekvés. Tehát, ha Verebics Ágnes festészetét, noha látjuk, hogy az egyszínű hátterekhez igencsak vonzódik, illetve olyan közeli kivágatokkal operál, ami egészen közel, majdhogynem túl közel visz a látotthoz, olyannyira, hogy a néző és a tárgy közti távolság gyakorlatilag minimalizálva lesz, tehát a dolog itt van, de mindezek dacára azt kívánjuk állítani, hogy ő mégis egyfajta tereket festene, és igenis a térlátás illúzióját szuggerálja, akkor ez a tér a következő. Világítás nélküli, ahol a nézőből vetül fény a nézettre, ami igen közel, úgyszólván itt van, tehát föltehetőleg egy barlangban, vagy kriptában, vagy tökéletesen fényszennyezés-mentes éjszakában, de borult ég alatt található ez a tér, rajtunk pedig valamiféle fejlámpa működik, ha nem önmagukból sugároznak egy belső fényt a látottak.

E szituációk azonban túlságosan is hasonlítanak a lélektan kedvelt hasonlataihoz, de még a filozófia sem idegenkedik az ilyesmiktől. Magyarán azt gondolom, hogy ezek, ha terek, gyaníthatóan nem a fizikaiak – vagyis mentális terekbe engednek betekintést, vagy érzelmiekbe, vagy gondolatiakba. A kettő közötti eltérésben néhányan már eltévedtek, ezért javaslom inkább csak a mentális használatát, tehát Verebics Ágnes belső képeket fest, illetve állít össze. Ezeknek másféle komplexitása lesz, mint egy mechanikusan – objektívvel – létrehozott, vagy elhelyezkedést távlatban szuggeráló típusú, azaz illuzionista jellegű képnek.

A közelség-távolság problémáját kötözködhetnénk, hogy a sok rétegből összeálló, általában üvegek mögé és közé helyezett, rétegzett munkák valahogyan mégis megkörnyékeznék. Véleményem szerint erről egyáltalán nincs szó: a rétegek egyszerre jelennek meg, egy látványt akarnak alkotni, azaz egyszerre túl közel, azaz itt jelen lévő, de összetett, egymást egymással magyarázó rétegek összhangjai. Ezeknél az egyes hátrébb található, elfedettebb rétegek ugyanúgy az egész egymást magyarázó elválaszthatatlan alkatrészei, és nem például térben távolibb dolgok. Legföljebb emlékezetben, vagy valami mentális síkon tehát. Tetézve e tér nélküliséget – mármint euklideszi tér nélküliséget – a rétegzett képek kapcsán még az is eszükbe juthat, hogy Verebics Ágnes nemcsak, hogy tér, hanem még ráadásul idő nélküli képeket is hoz létre. Illetve egy konvencionális, múlt-jelen-jövő fölosztás helyetti csak mostot ábrázol amellett, hogy a tértelenséggel a csak-ittet ábrázolja. Ezt a tapasztalatot Gumbrecht időnézőkéjeként akképpen fogalmazza meg, hogy csak jelen maradt, ebbe passzíroztatott mind a múlt, mind a jelen és jövő. Vagyis folyton itt van velünk a Holokauszt és minden gyarmati és férfias elnyomó rémtett, ahogyan az a kedves vízió is, hogy utódaink ünnepnapokon egy talán nem annyira sugárzó pitypangsalátának fognak örülni, miközben testük hetente újabb törzsű paraziták terített asztalaivá válik, és a napvilágra sem fognak tudni jönni a legutolsó technológia nélkül, ha jelenleg ennyi összefüggést fedezünk föl a meleg vizes zuhanyzás és az invazív kártevők vegyipari fejlesztéseket ösztönző térnyerése közt, mint amennyivel jelenleg hajlandóak vagyunk foglalkozni.

Azért jöttem el ma beszélni, mert szerintem Verebics Ágnesnek, a kortárs festőnek igaza lehet: tér sincs úgy, ahogy szeretik beállítani, és idő sincs úgy. Túlságosan is a nagy hatalmú képek a valóságosak, amik pedig belül vannak, s a jelenlegi kultúrában vagy jól, vagy nem is annyira jól megfizetett, ezért erkölcsileg könnyű szívvel mérlegre tehető varázslók gyártják őket, vagyis nem azok, akikben belsővé válik aztán, akikben űrjük e benyelt képekkel tapétázza amúgy szeretetreméltó lényük helyett személyiségüket. A belső képek pedig törekszenek a jelentés redundanciáját elkerülni, túl komplexek nem lehetnek, a szemcikázást ki kell, hogy kerüljék, bármiféle narratíva ok-okozatiságát. Csak érzések, állapotok, fénykoktél! Talán ezért az igencsak redukált paletta: a hús, a bőr és a szurok színe. Illetve ugyanezért vesz egy képéhez ennyire kevés motívumot Verebics Ágnes. Egy teljesen nem látható fej, csak a fölkontyolt haja alatti fül, amire valamiféle önvédelemből elintézte magának a lény azt a génszekvencia-kölcsönzést a gyepűrózsától, hogy a kültakaró bőrszövetéből azt az érintést megakadályozó, külsérelmi nyommal fenyegető tövist legyen képes növeszteni. Vagy a további nagyon hasznos test-felszín transzformációkat, a körömből annál kissé hatékonyabb önvédelmi fegyverszervet fejlesztés egy pillantásra fölfogható képét, vagy a légszomjét. Félálom- és álomképeket, amik nem ebből a világból származnak, csak befolyásolják benne döntéseinket.

Paksi Endre Lehel

Resident Art Budapest, 2017. december 13.

• • •

exhibition opening exhibition opening exhibition opening

Verebics Ágnes kiállítása 2018. február 28-áig látható a Resident Art Budapest galériában. (1061 Bp, Andrássy út 33.)

Nyitvatartás: kedd-péntek 14:00-19:00

POST OWN PAGE >
  READ MORE  >
2017

Newly published Resident Art Catalogue

Thursday December 21st, 2017

Although I consider that ‘art belongs to everyone’ is an overused commonplace, I still hold that contemporary art is a public good. This stands true even if facts seem to prove otherwise. Besides showcasing its own visual artists, the aim of Resident Art is to broaden the contemporary art scene, offer guidance in current trends of art, facilitate engagement with art through personal experience, and lastly, to raise awareness of […]

Although I consider that ‘art belongs to everyone’ is an overused commonplace, I still hold that contemporary art is a public good. This stands true even if facts seem to prove otherwise. Besides showcasing its own visual artists, the aim of Resident Art is to broaden the contemporary art scene, offer guidance in current trends of art, facilitate engagement with art through personal experience, and lastly, to raise awareness of art.

The past two years have taught me that though people do seek access to today’s art, their possibilities are limited. Our exhibits, art walks, movie screenings, exhibition guides, and meet-the-artist events have encouraged many to engage with, ponder and welcome contemporary works of art instead of merely looking at them.

Out catalogue presents those artists with whom we have co-created the Resident Art community. Most of them step beyond the boundaries of media by combining traditional genres and progressive techniques, while making art pieces that offer highly personalized reflections on current issues.

I’ve been in this field for almost a decade. As a teacher and an art historian, as well as a gallerist, I am convinced that the encounter with a piece is an indispensable prerequisite of understanding, while a personal experience or a meeting with the artist may facilitate the building of an emotional-sensual relationship.

Wishing you an insightful journey through our catalogue!

Schneller János
art historian, gallerist

[Introduction of the Resident Art Catalogue 2017]

Andrássy út 33. Andrássy út 33. Andrássy út 33.

Find our catalogue online HERE.

POST OWN PAGE >
  READ MORE  >
Resident Art Budapest

(Magyar) Kondor Attila kiállítása november 12-ig látható a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban

Saturday November 4th, 2017

” width=”385″ height=”270″ />      A kiállítás A figyelem útjai projekt utóbbi négy évben készült festményeiből és festményanimációkból ad válogatást. A kiállított képeken látható alapmotívumok – a hegy, a tükröződés, a könyvtár és a tájkert – között vannak olyanok, amihez hasonlót mindennap láthatunk, mint például az iroda ablakban tükröződő Sas-hegy; másutt a látvány csak kiindulópont egyfajta vizualizációhoz. E nagyon különböző eredetű motívumokat az fűzi egybe, hogy a szemlélődő-meditatív hagyományok gyakorlatát […]

” width=”385″ height=”270″ />     

A kiállítás A figyelem útjai projekt utóbbi négy évben készült festményeiből és festményanimációkból ad válogatást. A kiállított képeken látható alapmotívumok – a hegy, a tükröződés, a könyvtár és a tájkert – között vannak olyanok, amihez hasonlót mindennap láthatunk, mint például az iroda ablakban tükröződő Sas-hegy; másutt a látvány csak kiindulópont egyfajta vizualizációhoz. E nagyon különböző eredetű motívumokat az fűzi egybe, hogy a szemlélődő-meditatív hagyományok gyakorlatát követve közismert tárgyak látványát az elmélyülés egyes fázisaival állítom megfelelésbe. Az irodaportálok, bevásárlóközpontok különféle ablakai így lehetnek a valóságot mindig csak részben és egyéni kivágással tükröző egyéni elme analógiái. Azonban nem szeretném sorra végigvenni a lehetséges „megoldásokat”, hiszen a festmény úgyis „feltárja magát” az elmélyült nézőnek. Vizuális meditációnkat erősítheti, ha tekintetbe vesszük, hogy maga a festészet gyakorlata is mély metaforikus jelentéssel bír.
Ugyanis a festmény egyszerre eredmény, végpont és új kiindulópont. Az egymás fölé kerülő festékrétegek az összpontosítás megannyi egymásra következő pillanatát rögzítik. Ezért a festmény mozdulatlanságát vizsgálva az időbeliségen túlmutató lehetőségeket találhatunk. A műalkotásként létrejött kép számos fizikai és mentális mozgás összhatásaként jön létre. Ehhez hasonlóan a néző tekintete és elméje számos külső és belső mozzanat során fogadja be a képet. Ezek együttesét – úgy az alkotói, mint a befogadói mozzanatok összességét nevezem a figyelem útjainak. A mozdulatlan kép az alkotó tudati mozgásai mentén kristályosodik ki, ezeket mintegy megőrzi és egyúttal a befogadó mentális aktivitásának is terepet ad. Az alkotómunka – időbeli mozzanatok egymásutániságából összeadódó – folyamatának végeredménye virtuálisan megállítja az időt az így kapott “időtlen” tárgy a néző idejét, vagyis a figyelmét észrevétlen összpontosítja, ezzel mintegy meghívja a maga különös, “sűrű” létmódjának megismerésére.

Kondor Attila

      ” width=”406″ height=”270″ />      ” width=”385″ height=”270″ />   

A kiállítás A figyelem útjai projekt utóbbi négy évben készült festményeiből és festményanimációkból ad válogatást. A kiállított képeken látható alapmotívumok – a hegy, a tükröződés, a könyvtár és a tájkert – között vannak olyanok, amihez hasonlót mindennap láthatunk, mint például az iroda ablakban tükröződő Sas-hegy; másutt a látvány csak kiindulópont egyfajta vizualizációhoz. E nagyon különböző eredetű motívumokat az fűzi egybe, hogy a szemlélődő-meditatív hagyományok gyakorlatát követve közismert tárgyak látványát az elmélyülés egyes fázisaival állítom megfelelésbe. Az irodaportálok, bevásárlóközpontok különféle ablakai így lehetnek a valóságot mindig csak részben és egyéni kivágással tükröző egyéni elme analógiái. Azonban nem szeretném sorra végigvenni a lehetséges „megoldásokat”, hiszen a festmény úgyis „feltárja magát” az elmélyült nézőnek. Vizuális meditációnkat erősítheti, ha tekintetbe vesszük, hogy maga a festészet gyakorlata is mély metaforikus jelentéssel bír.
Ugyanis a festmény egyszerre eredmény, végpont és új kiindulópont. Az egymás fölé kerülő festékrétegek az összpontosítás megannyi egymásra következő pillanatát rögzítik. Ezért a festmény mozdulatlanságát vizsgálva az időbeliségen túlmutató lehetőségeket találhatunk. A műalkotásként létrejött kép számos fizikai és mentális mozgás összhatásaként jön létre. Ehhez hasonlóan a néző tekintete és elméje számos külső és belső mozzanat során fogadja be a képet. Ezek együttesét – úgy az alkotói, mint a befogadói mozzanatok összességét nevezem a figyelem útjainak. A mozdulatlan kép az alkotó tudati mozgásai mentén kristályosodik ki, ezeket mintegy megőrzi és egyúttal a befogadó mentális aktivitásának is terepet ad. Az alkotómunka – időbeli mozzanatok egymásutániságából összeadódó – folyamatának végeredménye virtuálisan megállítja az időt az így kapott “időtlen” tárgy a néző idejét, vagyis a figyelmét észrevétlen összpontosítja, ezzel mintegy meghívja a maga különös, “sűrű” létmódjának megismerésére.

Kondor Attila

POST OWN PAGE >
  READ MORE  >
kiállításmegnyitó

almost – Mátyás Boros’s exhibition at Resident Art Budapest Gallery [photo gallery]

Thursday October 26th, 2017

   Mátyás Boros – almost Introductory thoughts In his graphic works, Mátyás Boros has been moving beyond the boundaries of narrowly interpreted graphic arts for years, and moving towards installations and objects, most recently also in the direction of the ready-made. He leaves the surface defined by the dimensions of graphics in every single exhibited work of art, and he steps out into the space, as if he felt the […]

 Resident Art Budapest Resident Art Budapest

Mátyás Boros – almost
Introductory thoughts

In his graphic works, Mátyás Boros has been moving beyond the boundaries of narrowly interpreted graphic arts for years, and moving towards installations and objects, most recently also in the direction of the ready-made. He leaves the surface defined by the dimensions of graphics in every single exhibited work of art, and he steps out into the space, as if he felt the opportunities provided by the surface too narrow. In the art of Boros, this shift, i.e. the crossing of the borders between dimensions and genres, is not a game for its own sake, but the result of the impact of the content on form in every instance, where the carrier adds as much to the interpretation of the work of art as the depicted form.

Resident Art Budapest Resident Art Budapest Resident Art Budapest

As far as his topics are concerned, Boros prefers the tropes of collective image recollection and the world of everyday objects, which we catch a glimpse of with the joy of recognition, but in the same moment this good feeling passes due to a sense of fragmentation, deformation and incompleteness, and is replaced by the unpleasant feeling of almost. The barriers of visual satisfaction – the forms of foldings and truncations, which have a frustrating effect – almost prompt the recipient to intervene in the work of art, as well as to uncover and repair the hidden parts. The enjoyment of the presentation of forms and the simultaneous feeling of fragmentation causes a tension in the work of art and in the recipient as well, which is not resolved at the exhibition.

Resident Art Budapest Resident Art Budapest Resident Art Budapest

The almost works of art simultaneously refer to incompleteness and imperfection (imperfectum), which are the signs of the mundane imperfect representations of ideal or idealistic objects and notions, but also the metaphors of the fragmentation of human existence. It is hard not to realise the parallel between the almost state of the installations and the topics of the masterpieces selected and adapted by Boros, most of which are images of the recollection of European culture, with the topics of the fragmentation, incompleteness and aberration of mankind (The Fall, The March of the Blind). When visiting the exhibition, it is useless to hope for the realisation (perfectum) of our almostness, but at the same time we can get used to or almost get used to living together with this knowledge.

János Schneller
13 Otober 2017, Budapest

Opened on 19th October 2017, 7 pm, Resident Art Budapest (1061 Budapest, Andrássy Avenue 33)

Curated by János Schneller art historian, opened by Flóra Mészáros art historian.

The exhibition runs until 1 December 2017. Opening hours: Tuesday-Friday 2-7 pm

Resident Art Budapest Resident Art Budapest Resident Art Budapest

POST OWN PAGE >
  READ MORE  >