(Magyar) Kondor Attila Napváros című kiállítása június 16-ig látható a Resident Art Budapest galériában

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

Az ablakban tükröződő látkép vagy városkép rögtön két reneszánsz perspektíva mestert juttathat eszünkbe: gondolhatunk egyrészt Alberti képalkotásra vonatkozó ablak-metaforájára, másrészt Brunelleschinek egy tükröződő felület révén a firenzei Battistero egy enyészpontú perspektívaszerkesztésének bizonyítására.

A tükör, mint az alig észrevehető hibák felfedésére szolgáló segédeszköz régóta ismert kisegítő a festők körében. Kondor Attila esetében a tükröződő felület azonban nem a javítandókat hangsúlyozó, hanem az emlékezés és a figyelem módjait felmutató eszköz. Sőt mi több, alkotásainak, festményeinek és animációinak tárgya a tükröződés – legyen az ablakban vagy vízfelületen látható tükörkép.

A művész egyúttal arra is felhívja a figyelmet: a tükröződés csak látszólag ad igaz képet a valóságról. A kiállításon javarészt fiktív tükröződéseknek vagyunk tanúi, és nem csak azért, mert például egy szemből nézett tükröződésben magunkat is látnunk kéne, hanem mert konkrétan az a Sashegy soha nem tükröződhet így annak az épületnek, abban az ablakában.

Kondor perspektíva szerkesztései, a művész szavával élve a tér „belakása” az animációkban további dimenziókkal bővül. Jellegzetessége e műfajnak, mely 2012 óta foglalkoztatja Kondort, hogy miután egy számítógépes programban megalkotnak egy teret vagy tárgyat, azt saját virtuális világában egy pont körül vagy egy tengely mentén meg lehet mozgatni, a teret be lehet járni. A filmek révén a tér már minket is befogad, beléphetünk és körbenézhetünk Kondor világában. Ez a fajta térábrázolás a dioráma, a panoráma, a virtuális valóság immerzív hatását idézi a befogadóban. A nézők vagyunk-e vagy szereplők kérdéskör márpedig erősen foglalkoztatja a művészt. A tér szó szerint Kondor tere, hiszen mind az építészeti környezet, mind a természeti formáció, saját életének fontos személyes helyszínei. A fiktív tükröződéssel, a félköríves házsor körré kiegészítésével, az óbudai lakótelep egyes elemeiből felépült kitalált világgal a Sashegyet, a Móricz Zsigmond teret vagy az óbudai Faluházat jól ismerő befogadót is elbizonytalanítja, s hasonlóan a galéria előző kiállításának művészéhez, helyszíneit a felismerhetetlenség felé sodorja.

Egy portré vagy egy hatemeletes panelház láttán a néző tudat alatt rögtön kiszámolja az ábrázolt és a valós méret közötti különbséget. Egy hegyről festett kép esetében már pontatlanabbak vagyunk, különösen ha formája számunkra ismeretlen, és ha a tükröződő ablakfelülettel elért kivágás révén nem látjuk teljes egészében a hegyet. A kivágást Kondor maga irányítja olyan mértékben, hogy a négyszög alakú táblakép önkényes lehatárolását lecseréli saját maga által meghatározott formájú képfelülettel. Az ő esetében azonban nem a minimalisták utalásmentes formázott vásznaival kell számolni, bár a médiumok átjárhatósága mindkét megközelítés számára indító ok.

Kondor Attilának kell lenni ahhoz, hogy egy perspektivikus látványt annak hiányával érzékeltessen: a Sashegy lábánál húzódó házsorok perspektivikus rövidülését a táblaképből kivágva érzékelteti, pedig ez a térábrázolás rendszer bizonyos mértékben magára a festett hegyre is vonatkoztatható. Ugyanígy a felhős égből a hegyoldal sziluettjének kimetszésével érzékelteti annak létét. Nem kizárt, hogy itt arra hívja föl a figyelmünket, hogy periferikus látásunkban csak homályosan látjuk, éppen csak hogy érzékeljük a hegy jelenlétét, ahogy felfelé, a felhős eget nézve sem feltétlenül látjuk tisztán és élesen a velünk egy szintben mozgó kocsikat vagy az utca fáit.

Kondor festményei nagy részben a figyelemről szólnak, a művész egyrészt betekintést ad számunkra az alkotást megelőző figyelemről, másrészt irányítja a mi figyelmünket is. Kimaszkolja, kivágja a képfelületből, köddel borítja vagy egyszerűen nem festi meg azt, amire kevésbé kell összpontosítani figyelmünket. Rajzaiban a fehéren hagyott felület olykor a hegy előtt található házsorok, máskor a házsorok mögött található hegy – attól függően, hogy merre kívánja látásunkat terelni.

A “Napváros” című kiállítás A figyelem útjai projekt egy újabb része, korábbi fázisai az A38-as kiállító térben, a Kiscelli Múzeumban és a B32-ben voltak láthatók. A festmények és – a művész szavaival élve – a „megmozgatott festmények”, vagyis a festményanimációk a kép születésével foglalkoznak, melynek fontos része az alkotást megelőző figyelem és emlékezés. Kondor Attila itt látható műveivel megteremti számunkra a lehetőséget, hogy betekintést kapjunk egy végtelen világrendszerbe, miközben nézésünket, figyelmünket gondosan irányítja.

Szegedy-Maszák Zsuzsanna

(A szöveg elhangzott a kiállítás megnyitóján, 2017. május 18-án a Resident Art Budapest galériában; a fotókat Lukács Gabi készítette.)