Kondor Attila: Napváros

A címadás
Tommaso de Campanella a reneszánsz kor alkonyán La città del Sole, azaz Napváros címen egy tökéletes állam víziójáról írt dialógust. A cím így utalás a reneszánsszal kezdődően megjelenő utópiákra, ám a művek elsősorban mégsem a tökéletes város eszményének visszfényét keresik a modernizmus épületein. A Napváros A figyelem útjai projekt és kiállítássorozat részeként lett elgondolva, amely a kontempláció folyamatait vizsgálja. Tehát a hangsúly nem az utópiák és antiutópiák analízisén van, hanem azon, hogy a kortárs, utópiákból származó civilizáció jelenségeit vissza lehet-e vezetni azok szellemi gyökereihez. Campanella, ahogy Morus és mások is, lényegében Platón Államának utópiáját gondolták tovább, tehát többé-kevésbé a platóni tradícióhoz tartoznak. Ezért a cím arra is utal, hogy részben e hagyomány örökösei vagyunk. Azért is érdemes ezt hangsúlyozni, mert a mai napig ható utópisztikus gondolkodás eredeténél még ott volt a platonisták kontemplatív hozzáállása a lét és az élet egészéhez.

A művekről
A festmények, a festmény-objektek, a grafikák és a festmény-animációk egymást kölcsönösen értelmezve kaptak helyet a térben, szétfeszítve a hagyományos festészetről alkotott elképzeléseket. A kiállított műveken a megismerés korlátai képi metaforákként jelennek meg úgy, hogy a látvány egyszerre hétköznapi és ismerős, ugyanakkor a képek mégis az örökérvényű ideák időtlenségből való részesülést sugallják; látásmódjukkal sokszor az elmosódott emlékképek, vagy az álmok és látomások megfoghatatlan, titokzatos hangulatát idézik. Egyes művek az ábrázolt forma kontúrjai mentén körbevágva, térbeli objektként jelennek meg, bevonva környezetüket is a műalkotásba, máskor a látvány fehér formaként vakít és zúzza szét az festett illúzió felületét.

A hegy-motívum
A kiállításon elég hangsúlyosan megjelenik a hegy visszatérő motívuma, amely közvetlen, személyes városlakói élményből származik: a budapesti forgalmas környezet szövete által körülvett Sas-hegy mindennap látott formájára való rácsodálkozásból. E csodálkozás, vagy akár csodálat, egyfajta támasz a meditatív szemlélődés láthatatlan, nem-érzéki folyamatainak megjelenítéséhez.

Az animációk
Kondor Attila három éve kezdett foglalkozni festmény-animációkkal, melyeken az érzékelés, a befogadás és a megismerés útjainak kérdéseit járja körül. A Napváros című kiállításon két rövidebb festmény-animáció is látható, melyek a látogatót a megfigyelő szemlélődés állapotába hozva koncentrálják és vezetik a figyelmet. A mozgó- és állóképek egyszerre hatnak az érzékekre és vetnek fel olyan kérdéseket, amelyek a művészet befogadásán keresztül megnyitják az utat a kontempláció világába. Abba a belső, átalakító szemlélődésbe, ami a meg nem valósítható utópiák álmain és rémálmain túl valami nagyon is valóságosat jelent. Annak az örök Napnak a szemlélését, ami Napvárossá alakítja a létet bennünk és körülöttünk.

A kiállítást megnyitotta: Szegedy-Maszák Zsuzsanna művészettörténész
A kiállítás kurátora: Schneller János művészettörténész