Tag Archive: Resident Art Garten

Nagy figyelem és érdeklődés kísérte a Balaton-felvidék első kortárs képzőművészeti eseménysorozatát, az augusztusban megrendezett Resident Art GARTEN Fesztivált. Élménybeszámolóra és eredményértékelő beszélgetésre hívtunk Schneller Jánost, a program ötletgazdáját és egyik fő szervezőjét.

A nyári időszak tipikusan hemzseg a művészeti rendezvényektől és fesztiváloktól. Hogyan látod, érdemes belevágni ebben a műfajba? Mivel tudott kitűnni az általatok szervezett Resident Art GARTEN a nyári programdömpingből?
A fesztivált a Balaton északi részén, Lovason rendeztük meg, ahol egyáltalán nincs sok programlehetőség. Az aktuális művészeti fesztiválok pedig meglátásom szerint főleg a színpadi produkciókra fókuszálnak. Esetleg Kapolcson a Művészetek Völgye számít a miénkhez hasonló rendezvénynek, de ott is több a színpadi program, kevesebb a képzőművészet, ráadásul más időpontban rendezik. A többi hasonló eseménysorozat pedig nem konkurál a miénkkel, mivel egy borfesztivál vagy egy koncert nem olyan program, amivel versenyezni akartunk.
Lovason megpróbáltunk létrehozni egy képzőművészeti bázist, mert azt láttuk, hogy a kortárs vizuális művészet kevés helyen van képviselve a Balaton körül (ebben esetleg a Vaszary Villa programja kivétel), tehát az Art GARTEN-ben a kortárs képzőművészeti koncepcióra húztuk fel a fesztivált. Így minden esti programnak – legyen szó filmvetítésről, beszélgetésről vagy koncertről – a képzőművészethez volt köze. Ezt a szándékot pedig a jövőben is szeretnénk megtartani. A visszajelzések egyértelműen azt bizonyították, hogy van igény ilyen jellegű kortárs képzőművészeti eseményre egy olyan kisebb településen is, ahol nagyítóval kell keresni a színvonalas programokat.

Miért választottátok éppen ezt a régiót? Kiket vártatok ide, ki volt a célközönségetek?
Azért esett Lovas településre a választás, mert a Balatonalmádi és Balatonfüred közötti falvak egy különleges mikrotérséget képeznek, amit még kevéssé fedeztek fel, pedig a dimbes-dombos borvidékről páratlan szépségű kilátás nyílik a Balatonra. Bánki Ákos szervezőtársammal több helyszín is szóba került, végül egy kedves ismerősünk mutatott be minket a Nagy Gyula Művészeti Alapítvány vezetőinek, akik szívesen kölcsönadták a galériájukat erre az időre. Nem titkolt szándékunk volt, hogy a Paloznaki Jazzpiknikkel egy időben indítsunk, mégpedig azért, hogy az ő vendégkörük találkozzon a mi programjainkkal is: tehát azok, akik nyitottak a kulturális programokra, rendszeresen járnak koncertre, színházba vagy horribile dictu, kiállításra.
Sokan nyaralnak errefelé a fővárosból, ilyenkor ott kiürülnek a galériák, így érdemesnek gondoltuk áthelyezni ezt a fajta kulturális kínálatot. A várakozásunkat felülmúlva visszaigazolódott a feltételezésünk. Számunkra pedig jó lehetőség a Budapesten kívüli más környezetben megvalósítani egy nagyszabású kiállítást és a hozzá kapcsolható kísérőprogramokat. A tapasztalatunk az volt, hogy minden esti eseményünkön volt harminc–ötven résztvevő, napközben pedig folyamatosan érkeztek az emberek, szó szerint egymásnak adták a kilincset. A helyiek közül is nagy számban jöttek látogatók, így egy új réteget is sikerült megszólítanunk.

Melyik programra érkeztek a legtöbben?
A programok közül a tárlatvezetés műfaja nagyon bejött a látogatóknak, ezek mindig teltházasok voltak. Azért is övezte nagy érdeklődés, mert olyan nagy szakmai neveket hívtunk meg előadni, akik hitelesen és izgalmasan közvetítettek a kiállított művek között. A kortárs művészet megértésében nagyon fontos támaszpontot jelent az ilyen kísérőprogram, hiszen ezen a területen a legfontosabb, hogy némi magyarázattal lássák el a műveket.

Mi jelentette a szervezés során legnagyobb nehézség? Volt olyan esemény, amire nagyon nem számítottatok?
Rengeteg ilyen előfordult, de szerencsére mindent meg tudtunk oldani. A legnagyobb nehézség talán az volt, hogy nem kaptunk költségvetési támogatást, hanem az egész programsorozatot civil adományokból valósítottuk meg – számomra ennek a sikeressége volt a legpozitívabb élmény. Nagyon jó volt látni, hogy vannak olyan emberek, akiknek fontos ez a terület. A fundraising rendszer egyébként egy eredményes pénzügyi struktúrán alapult: az adományozott összeg ötven százalékát műalkotásokra lehetett elkölteni, vagyis visszatéríteni. Ez pedig egyértelműen serkentette a műtárgyvásárlást, ami kifejezetten jó volt a képzőművészek számára is, hiszen volt eladásuk.

Mik voltak a szervezésnek további sajátosságai? Hogyan zajlottak a mindennapok a háttérben?
Az idei tapasztalataink alapján azt látjuk, hogy érdemes volt létrehozni a minifesztivált, mert nagy igény van rá. Mindemellett a megvalósításban mindent mi magunk csináltunk, például Ákossal mi ketten újítottuk fel a galéria helyiségeit. De olyan eset is adódott, hogy az utolsó percben kellett szállást találni a látogatóknak, vagy az elektromos hálózat állított kihívás elé minket.
Az anyagi támogatás mellett sokaktól kaptunk szükséges eszközöket is, és többen segítettek a takarításban vagy a plakátolásban. Gyorsan kialakult egyfajta kalákahangulat a GARTEN-ben, ami egy nagyon családias, baráti közeget teremtett: rengeteg jó élményt és sok pozitív energiát adott nekünk.

Mik a hosszú távú terveitek, egyáltalán lesz még további GARTEN?
Egyértelműen igen! A Resident Art GARTEN-t öt évre tervezzük, mivel szeretnénk a rendezvényt a 2023-as Veszprém – Európa Kulturális Fővárosa (EKF) programra kifuttatni. Az EKF projekt Veszprémen kívül a Balaton északi régióját is bevonja a kulturális fejlesztésbe, és az ilyen jellegű kezdeményezéseket több módon is támogatja. Ennek keretében képzeljük el a GARTEN jövőjét, hiszen egy olyan helyszínt választottunk, aminek csodálatos geológiai adottságai és páratlan hangulata van. A folytatásról Mészáros Zoltánnal, az EKF 2023 projekt vezetőjével is tárgyaltunk, aki több szinten is támogatja ötleteinket.
Terveink szerint jövőre bővített programmal, profibb színpaddal, akár ötven–hatvan Y/Z generációs művész munkáinak kiállításával szeretnénk folytatni. Azt is el tudnám képzelni, hogy bővítjük a helyszíneket több kiállítótérrel – Ákossal sok mindenről beszéltünk már. Szeretnénk folytatni a kertmozis vetítéseket, a művészeti beszélgetéseket, és több zenei vagy színpadi program is tervben van. A hosszú távú tervek között szerepel gazdagabb gyerek- és ifjúsági program és egy lehetséges alkotóhét megvalósítása is. Szeretnénk jövőre is augusztus elejétől 20-ig tartani a GARTEN-t.

Szerző: Sipos Tünde (Az interjú eredeti helyén a Kortárs Online-on jelent meg 2019. szeptember 4-én.)