Kondor Attila kiállítása november 12-ig látható a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban

2017. október 8-án nyílt meg Kondor Attila, a 63. Vásárhelyi Őszi Tárlat Tornyai-plakettes művészének kiállítása a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban. Az Áttekintés címet viselő tárlat november 12-ig látogatható.

     

A kiállítás A figyelem útjai projekt utóbbi négy évben készült festményeiből és festményanimációkból ad válogatást. A kiállított képeken látható alapmotívumok – a hegy, a tükröződés, a könyvtár és a tájkert – között vannak olyanok, amihez hasonlót mindennap láthatunk, mint például az iroda ablakban tükröződő Sas-hegy; másutt a látvány csak kiindulópont egyfajta vizualizációhoz. E nagyon különböző eredetű motívumokat az fűzi egybe, hogy a szemlélődő-meditatív hagyományok gyakorlatát követve közismert tárgyak látványát az elmélyülés egyes fázisaival állítom megfelelésbe. Az irodaportálok, bevásárlóközpontok különféle ablakai így lehetnek a valóságot mindig csak részben és egyéni kivágással tükröző egyéni elme analógiái. Azonban nem szeretném sorra végigvenni a lehetséges „megoldásokat”, hiszen a festmény úgyis „feltárja magát” az elmélyült nézőnek. Vizuális meditációnkat erősítheti, ha tekintetbe vesszük, hogy maga a festészet gyakorlata is mély metaforikus jelentéssel bír.
Ugyanis a festmény egyszerre eredmény, végpont és új kiindulópont. Az egymás fölé kerülő festékrétegek az összpontosítás megannyi egymásra következő pillanatát rögzítik. Ezért a festmény mozdulatlanságát vizsgálva az időbeliségen túlmutató lehetőségeket találhatunk. A műalkotásként létrejött kép számos fizikai és mentális mozgás összhatásaként jön létre. Ehhez hasonlóan a néző tekintete és elméje számos külső és belső mozzanat során fogadja be a képet. Ezek együttesét – úgy az alkotói, mint a befogadói mozzanatok összességét nevezem a figyelem útjainak. A mozdulatlan kép az alkotó tudati mozgásai mentén kristályosodik ki, ezeket mintegy megőrzi és egyúttal a befogadó mentális aktivitásának is terepet ad. Az alkotómunka – időbeli mozzanatok egymásutániságából összeadódó – folyamatának végeredménye virtuálisan megállítja az időt az így kapott „időtlen” tárgy a néző idejét, vagyis a figyelmét észrevétlen összpontosítja, ezzel mintegy meghívja a maga különös, „sűrű” létmódjának megismerésére.

Kondor Attila

/részlet a kiállítás falszövegéből/