Tag Archive: exhibition

Resident Art Budapest

Stefan Osnowski legújabb kísérleti fametszeteiből nyílik kiállítás a Resident Art galériában

2018 május 17, csütörtök

Stefan Osnowski új sorozata szervesen kapcsolódik a korábbi nagyméretű fametszeteihez, melyeket Passage címmel állított ki a Resident Art Galériában 2017-ben. Legújabb, ENTRE – átmenet című sorozatában a művész továbbra is megőrzi a szigorú szabályokon alapuló szerkesztés elvét, de ezúttal a párhuzamos vonalhálót diagonális irányú nyomokkal gazdagítja. Az így kialakuló rendszer egy háromszögekből álló rácsszerkezetté alakítja a felületet, amely geometrikus, közelről szemlélve absztraktnak mondható hálóvá alakul. Míg a fametszetek kiindulópontja továbbra […]

Stefan Osnowski új sorozata szervesen kapcsolódik a korábbi nagyméretű fametszeteihez, melyeket Passage címmel állított ki a Resident Art Galériában 2017-ben. Legújabb, ENTRE – átmenet című sorozatában a művész továbbra is megőrzi a szigorú szabályokon alapuló szerkesztés elvét, de ezúttal a párhuzamos vonalhálót diagonális irányú nyomokkal gazdagítja. Az így kialakuló rendszer egy háromszögekből álló rácsszerkezetté alakítja a felületet, amely geometrikus, közelről szemlélve absztraktnak mondható hálóvá alakul. Míg a fametszetek kiindulópontja továbbra is a látható világ egy-egy rögzített pillanata, a papír felületén létrejövő látvány, a korábbi sorozathoz képest egy lépéssel közelebb kerül a geometrikus absztrakcióhoz, vagy ha úgy tetszik a nyomdai technika képfelbontásához; az egymást keresztező vonalak metszéspontjában ugyanis pontok születnek, amelyek digitális fotók pixeleire hasonlítanak.

A pont matematikai definíciójából ismerősen cseng: két egyenes metszéspontja meghatároz egy pontot. Itt azonban mégsem teljesen erről van szó, hiszen a valóságban egy vonalnak mindig van vastagsága, ráadásul Osnowski metszetei esetében nem kettő, hanem három különböző irányú vonalról beszélünk. Így a pontok helyett eltérő kiterjedésű, aprócska csillagokat látunk, melyek intenzitása a méretüktől függően váltakozik, és ez a furcsa csillagrendszer távolról szemlélve – akár egy óriásplakát pixelei – hozza létre a retinánkon a látványt, amely a fejünkben képpé alakul.

A nagyméretű monokróm fametszeteken Európa legnyugatibb részének, Portugália déli partjának üres tájait láthatjuk, amelyeket széles határtalanság jellemez. A képek szigorú alapelve, hogy a fókusz a tenger végtelen horizontján a távolban, pontosan a kép középpontjában jön létre. A képek felső része a tenger felett látható felhős hajnali ég szürkeségét ábrázolja, alsó részén pedig az óceán és a hullámok végtelen ismétlődése összemossa a föld és a tenger határait.

A képek a teljes feloldódás képei, amelyek egyfajta KÖZTES ÁTMENETI állapot érzetét keltik a nézőben – az ég és a tenger, a nappal és az éjszaka, a világosság és a sötétség, a folyamatos mozgás és a teljes nyugalom közötti láthatatlan határvonalon táncolva. Pillanatfelvételek, amelyek a partot mosó víztömeg oda-vissza áramlását rögzítik. A homokban nyomot hagyva elenyészik a víz, hogy a következő pillanatban újult erővel ismételje meg ugyanazt a mozgást.

Az ég és a tenger végtelensége tudasítja bennünk saját határaink: a horizont egy olyan határ, amelyet sosem érhetünk el, és amely folyamatosan a távolság érzetét kelti, miközben a képek az elérhetetlen mélység és távolság iránti vágyálmaink kivetülései is egyben. A távolba pillantás felnyitja a szemünket a bennünk rejlő mélységre és határtalanságra. A képek határtalanságágukkal utalnak Caspar David Friedrich Szerzetes a tengerparton című festményére is, amelyről Heinrich von Kleist azt írta, olyan mintha a nézőnek „lemetszették volna […] a szemhéját”.

A művész, aki magát nyomatkészítőként határozza meg, a fotográfiákat egy hosszadalmas alkotói folyamat során digitális metszőkódba transzponálja, majd fába metszi, végül kézzel készíti el a papírra nyomtatott levonatot. Mindeközben tudatosan kerüli gépi eszközök használatát. A fényképek hagyományos nyomtatás során létrejövő információvesztése sajátos feszültséget eredményez az anyagtalan kép és a kézzel készült, fizikailag is létező nyomat között.

• • •

ENTRE – átmenet

A kiállítás kurátora Schneller János művészettörténész.
A kiállítás 2018. június 1-től július 27-ig látogatható.
Nyitvatartás: kedd-péntek 13:00-18:00

Resident Art Budapest – 1061 Bp., Andrássy út 33.

Resident Art Budapest   Resident Art Budapest   Resident Art Budapest

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >
kiállításmegnyitó

Extended Body – Verebics Ágnes kiállítása a Resident Art galériában

2018 január 24, szerda

2017. december 13-án nyílt meg Verebics Ágnes Extended Body – Testkiterjesztés című kiállítása a Resident Art Budapest galériában. Verebics képei ismét szokatlan, meghökkentő téma köré szerveződnek: a legújabb sorozat témája a test művi kiterjesztései, torzításai, maszkjai, és látványa. A festményekből és egy fotósorozatból álló anyag a szépségdiktatúra, a kiborg-elméletek és a saját testről alkotott elképzelések kérdéskörét is bejárja. Verebics Ágnes szokatlanul merész és őszinte párbeszédet kezdeményez műveinek szemlélőjével. A képek […]

2017. december 13-án nyílt meg Verebics Ágnes Extended Body – Testkiterjesztés című kiállítása a Resident Art Budapest galériában.

Verebics képei ismét szokatlan, meghökkentő téma köré szerveződnek: a legújabb sorozat témája a test művi kiterjesztései, torzításai, maszkjai, és látványa. A festményekből és egy fotósorozatból álló anyag a szépségdiktatúra, a kiborg-elméletek és a saját testről alkotott elképzelések kérdéskörét is bejárja. Verebics Ágnes szokatlanul merész és őszinte párbeszédet kezdeményez műveinek szemlélőjével. A képek a testet és testrészleteket érzékien, mégis elidegenítve, néha bizarr, de mindenképpen szokatlan, olykor pedig meghökkentő pózokban és állapotokban láttatják.

A tárlat kurátora Schneller János művészettörténész, galériavezető. A kiállítást Paksi Endre Lehel művészettörténész nyitotta meg, a megnyitóbeszéd az alábbiakban olvasható.

kiállításmegnyitó kiállításmegnyitó kiállításmegnyitó

• • •

Inkább a vizualitás mechanizmusait föltáró emberi önmegismerő eszköz a kortárs festészet a fotográfia elterjedése óta, és a konceptuális művészet múzeumi-műkereskedelmi elfogadása óta pedig még erősebben pénzszerű befektetési vagyontárgy, amelynek közmegegyezéses értéktartalma az, hogy mennyiben rendelkezik ezzel az önmegismerést előmozdítani képes funkcióval. A festészet továbbá, a képzőművészeti kiállítás azon ritka esetek közé tartozik, ahol a szokásos aktív nézésünket fölfüggesztjük. Zárójelbe tesszük tehát általános eljárásunkat, vagyis, hogy előre tudjuk, mit akarunk látni, és a tekintetünket úgy vezetjük, például formás idomok kerülnek be a látómezőnkbe, ha arra vagyunk kihegyezve, és nem az ostorfát fogjuk megkülönböztetni a platánfától, ami alatt éppen elhaladóban vagyunk. Egy kiállításon egy kicsit ettől a folyton irányított – mi tagadás – vágyak által vezérelt szemcikázást elengedjük. Ahhoz hasonlóan tesszük passzívvá látásunkat, mint amit képzelünk egyéb iránt arról, hogy hogyan is látunk, tehát, hogy a látás nem lenne egyéb, minthogy a recehártyánkra eresztődik egy változó hullámhosszú és eloszlású fénykoktél, mint amint ezt a camera obscura fizikai ténye olyan meggyőzően bemutatja, s ezt a recehártyára kapott fénykoktélt aztán alakjuk és elrendezésük szerint értelmezésre továbbítjuk az arra kifejlesztett agyterületek felé.

Nagyon fontos funkciója a kétszemű sztereó látásnak, hogy segítségével magunkat megbízhatóan pozícionáljuk a térben, a hozzánk mért közel-távoli viszonyok egyértelműek legyenek a látott objektumokkal. Az ilyen típusú látás szimulálását teszi témájává az a kortárs festészet, amelyben a kép kerete egy térre nyit, ilyet inkább férfiak szeretnek csinálni. Verebics Ágnes vásznaiban ez az első szembetűnő lemondás, hogy egyáltalán nem a kép ilyen jellegű céljaiban gondolkodik. Nincs törekvés távlat, egymáshoz való közelség-távolság viszonyok saját pozíciót biztonságosan megállapítani igyekvő szemlélőként bármilyen tér szuggerálására. Nem föltétlen fizikai tereket kell sugallni ráadásul, a nem-anyagi terek ábrázolási hagyománya a modernizmusban nagyon jelentős, ha nem a legjelentősebb törekvés. Tehát, ha Verebics Ágnes festészetét, noha látjuk, hogy az egyszínű hátterekhez igencsak vonzódik, illetve olyan közeli kivágatokkal operál, ami egészen közel, majdhogynem túl közel visz a látotthoz, olyannyira, hogy a néző és a tárgy közti távolság gyakorlatilag minimalizálva lesz, tehát a dolog itt van, de mindezek dacára azt kívánjuk állítani, hogy ő mégis egyfajta tereket festene, és igenis a térlátás illúzióját szuggerálja, akkor ez a tér a következő. Világítás nélküli, ahol a nézőből vetül fény a nézettre, ami igen közel, úgyszólván itt van, tehát föltehetőleg egy barlangban, vagy kriptában, vagy tökéletesen fényszennyezés-mentes éjszakában, de borult ég alatt található ez a tér, rajtunk pedig valamiféle fejlámpa működik, ha nem önmagukból sugároznak egy belső fényt a látottak.

E szituációk azonban túlságosan is hasonlítanak a lélektan kedvelt hasonlataihoz, de még a filozófia sem idegenkedik az ilyesmiktől. Magyarán azt gondolom, hogy ezek, ha terek, gyaníthatóan nem a fizikaiak – vagyis mentális terekbe engednek betekintést, vagy érzelmiekbe, vagy gondolatiakba. A kettő közötti eltérésben néhányan már eltévedtek, ezért javaslom inkább csak a mentális használatát, tehát Verebics Ágnes belső képeket fest, illetve állít össze. Ezeknek másféle komplexitása lesz, mint egy mechanikusan – objektívvel – létrehozott, vagy elhelyezkedést távlatban szuggeráló típusú, azaz illuzionista jellegű képnek.

A közelség-távolság problémáját kötözködhetnénk, hogy a sok rétegből összeálló, általában üvegek mögé és közé helyezett, rétegzett munkák valahogyan mégis megkörnyékeznék. Véleményem szerint erről egyáltalán nincs szó: a rétegek egyszerre jelennek meg, egy látványt akarnak alkotni, azaz egyszerre túl közel, azaz itt jelen lévő, de összetett, egymást egymással magyarázó rétegek összhangjai. Ezeknél az egyes hátrébb található, elfedettebb rétegek ugyanúgy az egész egymást magyarázó elválaszthatatlan alkatrészei, és nem például térben távolibb dolgok. Legföljebb emlékezetben, vagy valami mentális síkon tehát. Tetézve e tér nélküliséget – mármint euklideszi tér nélküliséget – a rétegzett képek kapcsán még az is eszükbe juthat, hogy Verebics Ágnes nemcsak, hogy tér, hanem még ráadásul idő nélküli képeket is hoz létre. Illetve egy konvencionális, múlt-jelen-jövő fölosztás helyetti csak mostot ábrázol amellett, hogy a tértelenséggel a csak-ittet ábrázolja. Ezt a tapasztalatot Gumbrecht időnézőkéjeként akképpen fogalmazza meg, hogy csak jelen maradt, ebbe passzíroztatott mind a múlt, mind a jelen és jövő. Vagyis folyton itt van velünk a Holokauszt és minden gyarmati és férfias elnyomó rémtett, ahogyan az a kedves vízió is, hogy utódaink ünnepnapokon egy talán nem annyira sugárzó pitypangsalátának fognak örülni, miközben testük hetente újabb törzsű paraziták terített asztalaivá válik, és a napvilágra sem fognak tudni jönni a legutolsó technológia nélkül, ha jelenleg ennyi összefüggést fedezünk föl a meleg vizes zuhanyzás és az invazív kártevők vegyipari fejlesztéseket ösztönző térnyerése közt, mint amennyivel jelenleg hajlandóak vagyunk foglalkozni.

Azért jöttem el ma beszélni, mert szerintem Verebics Ágnesnek, a kortárs festőnek igaza lehet: tér sincs úgy, ahogy szeretik beállítani, és idő sincs úgy. Túlságosan is a nagy hatalmú képek a valóságosak, amik pedig belül vannak, s a jelenlegi kultúrában vagy jól, vagy nem is annyira jól megfizetett, ezért erkölcsileg könnyű szívvel mérlegre tehető varázslók gyártják őket, vagyis nem azok, akikben belsővé válik aztán, akikben űrjük e benyelt képekkel tapétázza amúgy szeretetreméltó lényük helyett személyiségüket. A belső képek pedig törekszenek a jelentés redundanciáját elkerülni, túl komplexek nem lehetnek, a szemcikázást ki kell, hogy kerüljék, bármiféle narratíva ok-okozatiságát. Csak érzések, állapotok, fénykoktél! Talán ezért az igencsak redukált paletta: a hús, a bőr és a szurok színe. Illetve ugyanezért vesz egy képéhez ennyire kevés motívumot Verebics Ágnes. Egy teljesen nem látható fej, csak a fölkontyolt haja alatti fül, amire valamiféle önvédelemből elintézte magának a lény azt a génszekvencia-kölcsönzést a gyepűrózsától, hogy a kültakaró bőrszövetéből azt az érintést megakadályozó, külsérelmi nyommal fenyegető tövist legyen képes növeszteni. Vagy a további nagyon hasznos test-felszín transzformációkat, a körömből annál kissé hatékonyabb önvédelmi fegyverszervet fejlesztés egy pillantásra fölfogható képét, vagy a légszomjét. Félálom- és álomképeket, amik nem ebből a világból származnak, csak befolyásolják benne döntéseinket.

Paksi Endre Lehel

Resident Art Budapest, 2017. december 13.

• • •

kiállításmegnyitó kiállításmegnyitó kiállításmegnyitó

Verebics Ágnes kiállítása 2018. február 28-áig látható a Resident Art Budapest galériában. (1061 Bp, Andrássy út 33.)

Nyitvatartás: kedd-péntek 14:00-19:00

Fotók: Lukács Gabi

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >
kiállításmegnyitó

majdnem – megnyílt Boros Mátyás képzőművész kiállítása a Resident Art Budapestben [fotógaléria]

2017 október 26, csütörtök

Mészáros Flóra művészettörténész nyitotta meg csütörtökön, október 19-én Boros Mátyás képzőművész új kiállítását a Resident Art Budapest galériában. A majdnem címet viselő, december 1-ig látogatható kiállítás kurátora Schneller János művészettörténész.    Elméletekben mindenki kiváló! Rengeteg elképzelésünk van arról, milyen lenne az ideális közösség, életforma, környezet, kapcsolat és még hosszan sorolhatnánk… természetesen az ideális fogalma egyénenként változó, de akadnak átfedések. Ami mindenképpen közös pont, hogy a valóság gyakran rácáfol az elméleteinkre, a legképtelenebb […]

Mészáros Flóra művészettörténész nyitotta meg csütörtökön, október 19-én Boros Mátyás képzőművész új kiállítását a Resident Art Budapest galériában. A majdnem címet viselő, december 1-ig látogatható kiállítás kurátora Schneller János művészettörténész.

Resident Art Budapest  

Elméletekben mindenki kiváló!
Rengeteg elképzelésünk van arról, milyen lenne az ideális közösség, életforma, környezet, kapcsolat és még hosszan sorolhatnánk… természetesen az ideális fogalma egyénenként változó, de akadnak átfedések.
Ami mindenképpen közös pont, hogy a valóság gyakran rácáfol az elméleteinkre, a legképtelenebb helyzeteket tárva elénk.
Keresve sem találhatnánk groteszkebbet, mint a világ − nevezzük valóságnak −, amiben élünk.

Boros Mátyás grafikai munkáiban évek óta átlépi a szűkebb értelemben vett grafika határait, és az installáció, az objekt, valamint legújabban a ready-made irányába is elmozdul. A grafika dimenziói által meghatározott felületet az itt kiállított minden egyes műben elhagyja és kilép a térbe, mintha szűknek érezné a felület nyújtotta lehetőségeket. Boros művészetében ez az elmozdulás, a dimenziók és műfaji határok átlépése nem öncélú játék, hanem minden esetben a tartalom formára gyakorolt hatásának eredménye, ahol a mű értelmezéséhez a hordozó legalább annyit hozzáad, mint az ábrázolt forma.

 Resident Art Budapest Resident Art Budapest

Témaválasztásában Boros szívesen nyúl a kollektív képi emlékezet toposzaihoz, akárcsak a hétköznapi tárgyak világához, amelyek megpillantása a ráismerés örömével hat ránk, hogy ugyanabban a pillanatban ez a jóérzés, a töredezettség, a torzítások és a befejezetlenség érzésével társulva elmúljon, és átadja a helyét a kellemetlen majdnem érzésének. A vizuális kielégülés gátjai; a hajtások, csonkítások diszharmóniát keltő formái frusztrálóan hatnak, amelyek már-már a művekbe való beavatkozásra, a rejtve maradt részek felfedésére, helyrehozására sarkallják a befogadót. A formák megjelenítésének élvezete és a töredékesség egyidejű érzése a műben és a befogadóban is feszültséget okoz, ami a kiállításon nem is kerül feloldásra.

Resident Art Budapest Resident Art Budapest Resident Art Budapest

A majdnem művek az ideális, eszményi tárgyak, fogalmak e világi tökéletlen leképeződésének jelei, de ezzel együtt az emberi lét töredezettségének metaforái is, amelyek immanensen hordozzák annak befejezetlenségét, tökéletlenségét (imperfectum). Nehéz nem észrevenni a párhuzamot az installációk majdnem-állapota és a Boros által Európa kulturális emlékezetének képei közül választott, majd átdolgozott remekművek tematikája között, melyek szintén az ember töredékességét, befejezetlenségét, tévelygését tematizálják (Bűnbeesés, Vakok menete). A kiállítást végignézve majdnemségünk kiteljesítésében (perfectum) reménykedni felesleges, ugyanakkor együtt élni ennek tudásával megszokható, vagy legalábbis majdnem megszokható.

Schneller János
Budapest, 2017. október 13.

Resident Art Budapest Resident Art Budapest Resident Art Budapest

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >
2017. szeptember 8.

Sopianae – Bánki Ákos olaj monotípiáiból nyílt kiállítás a Resident Art Budapestben [fotógaléria]

2017 szeptember 11, hétfő

Szeptember 8-án nyílt meg Bánki Ákos festőművész kiállítása a Resident Art Budapest galériában Sopianae címmel. Az 48 db olaj monotípiát bemutató tárlatot Mészáros Flóra művészettörténész nyitotta meg, a kiállítás kurátora Schneller János  művészettörténész volt. A kiállítás 2017. szeptember 29-ig látogatható keddtől péntekig 14 és 19 óra között.      Bánki Ákos Sopianae című ötven darabos sorozata keletkezési ideje (2011), egységes formátuma és technikája révén jól elhatárolt, különálló együttest alkot a művész képei között. […]

Szeptember 8-án nyílt meg Bánki Ákos festőművész kiállítása a Resident Art Budapest galériában Sopianae címmel. Az 48 db olaj monotípiát bemutató tárlatot Mészáros Flóra művészettörténész nyitotta meg, a kiállítás kurátora Schneller János  művészettörténész volt. A kiállítás 2017. szeptember 29-ig látogatható keddtől péntekig 14 és 19 óra között.

Andrássy út 33.  Resident Art Budapest  Resident Art Budapest

Bánki Ákos Sopianae című ötven darabos sorozata keletkezési ideje (2011), egységes formátuma és technikája révén jól elhatárolt, különálló együttest alkot a művész képei között. Az 50×50 centis formátum, az egységes olaj-monotípia technika és a kiinduló forma meglehetősen fegyelmezett alkotói folyamatról árulkodik. A képek sorrendje számozás nélkül is követhető lenne, hiszen az egyes darabok közti következetes változások jól tükrözik az idő múlását és a festő belső munkáját, hangulati változásait is.

Resident Art Budapest  Resident Art Budapest  Resident Art Budapest

A sorozat kezdeti fegyelmezett kerete egy vertikális és horizontális axis mentén meghúzott kereszt ősi szimbólumát formázza, mely egyszerre idézi az ókeresztény templomok kereszthajó alaprajzát, a kereszt ősi jelképét, ablaknyílást és célkeresztet is. Az önmagát korlátok közé szorító, önfegyelmező, rendszerező attitűd autoterapeutikus hozzáállást sejtet – ezt az értelmezést erősíti a célkereszt, melyben ez esetben az önmagán munkálkodó alkotó áll.

Resident Art Budapest  Resident Art Budapest  Resident Art Budapest

A képek egyfajta naplóként is értelmezhetőek, amelyben a sorozat egyes darabjai önmagukban is megállják a helyüket, a sorozatban értelmezés azonban többletjelentést és a teljesebb megértés lehetőségét sugallja. A gyors, vad gesztusok folyamatosan áramló hálózata, és a kép szabályos, geometrikus határai között már a ciklus első darabjain elképesztő feszültség érezhető, amely feloldhatatlan ellentétté fokozódik, hogy az utolsó darabokon ez az elviselhetetlen feszültség egy robbanásban oldódjon fel. E folyamat során Bánki a saját maga által szabott korlátokat és – ez esetben – határokat végül mégis átlépi, sőt végül – a robbanás által – meg is semmisíti, fel is számolja. Az 50 monotípia a megtett út hangulatainak, érzéseinek pillanatnyi vizuális kivetülése, folyamatos expresszió, amely sok rokonságot mutat a folyamatművészettel, ahol a sorozat együttlátása erőteljesen felidézi a készítés folyamatát és a lelkiállapotok változásait. Bánki Pécsett készült sorozata ezen a kiállításon látható először.

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >
Finissage

Passzázs-finisszázs – Stefan Osnowski kiállításának záróeseménye

2017 április 25, kedd

Április 27-én, csütörtökön tárlatvezetéssel és beszélgetéssel zárjuk Stefan Osnowski képzőművész Passage című kiállítását a Resident Art Budapest galériában. (1061 Budapest, Andrássy út 33.) Az esemény 19 órakor kezdődik, szeretettel várunk minden érdeklődőt. Program: • Tárlatvezetés Stefan Osnowskival • Beszélgetés Stefan Osnowski képzőművész és Szilágyi Gábor művészettörténész részvételével. A beszélgetést Schneller János művészettörténész, a kiállítás kurátora moderálja. A programok angol nyelven zajlanak. A belépés díjtalan. A program Facebook-eseménye >> ITT  • • • A digitális kor metszetei. […]

Április 27-én, csütörtökön tárlatvezetéssel és beszélgetéssel zárjuk Stefan Osnowski képzőművész Passage című kiállítását a Resident Art Budapest galériában. (1061 Budapest, Andrássy út 33.) Az esemény 19 órakor kezdődik, szeretettel várunk minden érdeklődőt.Resident Art Budapest

Program:

• Tárlatvezetés Stefan Osnowskival

• Beszélgetés Stefan Osnowski képzőművész és Szilágyi Gábor művészettörténész részvételével. A beszélgetést Schneller János művészettörténész, a kiállítás kurátora moderálja.

A programok angol nyelven zajlanak. A belépés díjtalan.

A program Facebook-eseménye >> ITT 

• • •

A digitális kor metszetei. Passage – Stefan Osnowski kiállítása

Festmény méretű fametszetek lenyűgöző látványa fogadja a látogatót, amikor belép a lakásgaléria kiállítóterébe. A Budapesten alkotó Stefan Osnowski művei az átkelés, az áthaladás, a mozgás élménye közben tapasztalt benyomások rögzítéseként jönnek létre. A személyes élmények megélésének pillanatnyisága ellentétben áll az alkotás lassú, szinte meditatív folyamatával. A digitálisan rögzített pillanatkép fragmentált látványa és a fametszet szokatlan felhasználása együtt egészen sajátságos vizuális élményt eredményez.

A Passagem című sorozat négy egyenként 145 x 200 centiméteres darabja egy alagúton való átkelés négy másodpercének pillanatképe, melyek méretükkel, a horizontális barázdák által keltett tónusokkal, a kontrasztok intenzitásával és a kép mélységi dimenzióival lenyűgöznek. Osnowski metszeteinek vezérmotívuma az ember által csak áthaladásra, de nem tartózkodásra használt, arctalan, uniformizált non-place (nem-hely), amely nem csak korunk metaforájaként, de a művész életében is fontos szerepet játszó jelenségként is értelmezhető. A művész a hagyományos technika jelenkori felhasználójaként jól illeszkedik a német sokszorosított grafika nagyjai – Georg Baselitz, Anselm Kiefer vagy Franz Gertsch – által meghatározott hagyományba.

Új Művészet, 2017. április 13.

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >
video

Stefan Osnowski Passage c. kiállításának megnyitója [videó]

2017 március 23, csütörtök

Nézzék meg a Resident Art Budapest legutóbbi kiállításmegnyitójáról készült összefoglaló videót és fotógalériát, valamint látogassanak el hozzánk, hogy Stefan Osnowski nagyméretű fametszeteit élőben láthassák! Nyitva tartás: keddtől péntekig 13 és 18 óra között. A kiállítás április 28-ig látogatható.

Nézzék meg a Resident Art Budapest legutóbbi kiállításmegnyitójáról készült összefoglaló videót és fotógalériát, valamint látogassanak el hozzánk, hogy Stefan Osnowski nagyméretű fametszeteit élőben láthassák! Nyitva tartás: keddtől péntekig 13 és 18 óra között. A kiállítás április 28-ig látogatható.

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >
Resident Art Budapest galéria

Bondor Csilla kiállításáról a Fidelio Kultúrpercekben (videó)

2017 február 21, kedd

Nem ez a legfrissebb anyag, ami a Resident Art Budapestről készült, de a segítségével feleleveníthető az egyik legnépszerűbb tavalyi kiállításunk. Az időjárás vagy az évek által megviselt tárgyak is tudnának mit mesélni, ha lenne rá módjuk. Bondor Csilla képzőművésznek nyílt kiállítása Magas, mély, korlátolt címmel 2016. november 24-én az Andrássy úton, a Resident Art Budapest lakásgalériában.  A kiállításról és a képzőművészről, valamint a Resident Art Budapest művészeti sétáiról a galéria […]

Nem ez a legfrissebb anyag, ami a Resident Art Budapestről készült, de a segítségével feleleveníthető az egyik legnépszerűbb tavalyi kiállításunk.

Az időjárás vagy az évek által megviselt tárgyak is tudnának mit mesélni, ha lenne rá módjuk. Bondor Csilla képzőművésznek nyílt kiállítása Magas, mély, korlátolt címmel 2016. november 24-én az Andrássy úton, a Resident Art Budapest lakásgalériában.  A kiállításról és a képzőművészről, valamint a Resident Art Budapest művészeti sétáiról a galéria tulajdonosával, Schneller Jánossal beszélgetett a Fidelio Kultúrpercek riportere.

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >
kiállításmegnyitó

„Csak a képeken keresztül, a segítségükkel, és a képeken belül juthatok előre önmagamban is.”

2017 február 15, szerda

2017. február 2-án nyílt meg Braun András 80 kollázs című kiállítása a Resident Art Budapest lakásgalériában. Winkler Nóra nagyszerű megnyitóbeszéde az alábbi videón látható:

2017. február 2-án nyílt meg Braun András 80 kollázs című kiállítása a Resident Art Budapest lakásgalériában. Winkler Nóra nagyszerű megnyitóbeszéde az alábbi videón látható:

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >
kiállítás

A festő állatkertje – Kukla Krisztián szövege Ferenczy Zsolt ZOOm című kiállítása elé

2017 január 12, csütörtök

Abban a helyzetben vagyok, hogy nem először nyitok meg Ferenczy-kiállítást, az éppen tíz évvel ezelőtti tárlat, a Terepjáték volt az első. Ebben a merész színekkel operáló, aprólékos festésmódú, jellegzetesen imaginatív, gyakran humoros, figuratív festői világban az elmúlt években némi komorodást észlelhettünk, amely például a monokróm háttérszínek alkalmazásában érhető tetten. Innen nézve talán nem tévedek, ha ezt a finom hangulati váltást és az állat tematika dominánssá válását ahhoz az élményhez is […]

Abban a helyzetben vagyok, hogy nem először nyitok meg Ferenczy-kiállítást, az éppen tíz évvel ezelőtti tárlat, a Terepjáték volt az első. Ebben a merész színekkel operáló, aprólékos festésmódú, jellegzetesen imaginatív, gyakran humoros, figuratív festői világban az elmúlt években némi komorodást észlelhettünk, amely például a monokróm háttérszínek alkalmazásában érhető tetten. Innen nézve talán nem tévedek, ha ezt a finom hangulati váltást és az állat tematika dominánssá válását ahhoz az élményhez is kötöm, amit a bécsi Természettudományos Múzeum hatalmas gyűjteménye, a szervetlen és a szerves anyag enciklopédikus történetét bemutató ódon terek, preparátumok jelentenek, ahol a rend, a gazdagság és a kuriózumok immár nem képesek (vagy nem is óhajtják) leplezni a célirányok elhalványulását.

Hosszú évek egyfajta közös generációs tudatban is edződő barátsága köt tehát a művészhez, ami ráadásul egy olyan város – Nyíregyháza – oktatási intézményében kezdődött, amely mostanság és már egy ideje kulturálisan leginkább attraktív és expanzív állatkertjével azonosítja önmagát. Azt javaslom, fókuszáljunk, azaz zoomoljunk az olajfestmények és a messziről akvarelleknek ható akrilrajzok sorozatának közös terében a cím által is hangsúlyozott témára: a festő állatkertjére. Az állatkert, sőt, ahogyan itt áll, a saját állatkert kapcsán néhány történetet szeretnék felidézni kommentárként Ferenczy Zsolt képeihez. Önmagában ezek mind ismertek, s mindegyik az ember és az állat kapcsolatáról mesél, s nem utolsósorban mindegyik novemberi történet.

Resident Art Budapest

Időrendi sorrendben először 1904-ben járunk, amikor az európai tudományos körökben hatalmas és korántsem várt lelkesedés lett úrrá, a lelkesedést pedig Wilhelm von Osten, egy nyugdíjas porosz tanár és Hans nevű nyolcéves lova váltotta ki. Az okos Hans, akit a szakirodalom azóta is így emleget, valódi szenzáció volt, ugyanis komoly és egyébként kellően szkeptikus tudományos társulatokat (zoológusok, pszichológusok, fiziológusok, állatorvosok és cirkuszigazgatók voltak eme alkalom szülte társulatok tagjai) győzött meg arról, hogy tud számolni, fényképek alapján felismer személyeket, ismeri az abc-t, leolvassa az óráról az időt, s egyéb fantasztikus képességekkel rendelkezik. Még épphogy csak megszáradt a pecsét a szakértők által kiállított jótálláson, a ló bizonyítványán, amikor egy a ló körül ügyködő tudományos segédmunkatárs később bebizonyosodó cáfolattal állt elő, hogy az állat rögtön összezavarodik, ha produkciója közben nem tud olyasvalakire figyelni, aki tudja az eredményt, a megoldást. Ezt egyébként a cirkuszi szakemberek mindig is sejtették szemben az akadémiai professzorokkal. Okos Hansból így lett tehát az etológia csodája helyett a kommunikációelmélet esettanulmánya, s ami igazán érdekes, tudományos berkekben úgy is emlegetik ezt az esetet, mint az ún. okos Hans traumát, vagyis azt a paradoxont, hogy a tudományos blama következményeképpen az állatpszichológiai kísérletekből ezek után megpróbáltak szigorúan száműzni minden ember és állat közötti interakciót. A tapasztalat: az állatok számára az emberek éppen ez utóbbiak számára kellemetlen módon átláthatóak.

1928-ból való a következő dátum. Ez ugyanis a világ leghíresebb egerének, a Hollywoodban saját csillagot kapó rajzfilmfigurának, Mickeynek a születési éve – és Andy Warholé is. Érdekes, hogy a pontos dátum után Warhol esetében kell többet kutatni. Mickey november 18-án született, és már fiatalon öreg volt, afféle puer senex – Amerika ifjú aggastyána és fétise. Warhol Double Mickey Mouse címen 1981-ben kettős portrét szentelt a kedves kis állatnak, aki így felnagyítva még inkább szimulákrum, nem másolt és nem is eredeti. Része és alakítója annak a hiperrealitásnak, aminek megteremtését éppen megteremtőjének, Walt Disneynek szokták tulajdonítani. Mindannyiunk kis egeréről és érzelmeiről egyébként mostanság terjed egy internetes rémtörténet, afféle igazi creepypasta is, amely szerint a Disney-dvd összeállítói felfedeztek egy addig ismeretlen kópiát. A borzongató történet szerint a filmet először végignéző munkatárs rögtön öngyilkosságot követett el, a filmben pedig a sétáló Mickey a zűrzavart hordozza és jeleníti meg, a képkockák zajosak, s a disszonáns zongorazene egyszer csak horrorszerű sikoltozásba csap át, a rajzfilmfigura és maga a film is felbomlik. Akit kíváncsivá tettem: a rajzfilm a youtube-on az Öngyilkos egér címen nézhető meg.

Ferenczy Zsolt sajátos állatkerti-művészeti panorámájához még két referenciát idézek fel röviden. 1970 novemberében (azaz Ferenczy Zsolt születésekor) Joseph Beuys és Terry Fox a düsseldorfi művészeti akadémián az Izolációs-egységet, azaz a Halott egér akciót hajtották végre. Beuys hatalmas méretű, gombok nélküli nemezöltönyében egy halott egeret tartott a kezében. Beuys valóra vált álma az akció előtt ugyanis az volt, hogy az egér, amely három évig élt a szobájában az ágya alatt, meghalt. Az egér tetemét – vagy legyünk következetesek, és mondjunk inkább holttestet – egy lemezjátszó forgó tányérjára helyezte.

Az utolsó, pusztán felvillantott referenciám pedig a bárgyú giccset, plüssöket, fröccsöntött állatfigurákat művészettörténetileg felmagasztosító Jeff Koons híres szobra, a Michael Jackson and Bubbles 1988-ból, amely a majmát ölelő popsztárt ábrázolja, s a két egybeolvadó figura ironikus témája akár az emberi evolúció is lehet, a hibriditás, az ember és állat közötti határvonal, a még nem ember és a már nem ember találkozása.

Resident Art Budapest

E sztorik és példák széttartó szálai után immár az összefogás és az összefoglalás a feladatom: milyen is a Ferenczy-képek állatkertje? Peckes nyúl-úrfik, totemállat-jegesmedve, hatalmas tyúk, szomorú, Jackót gyászoló Mickey egér, s legfőképpen agancsos állatok: a tárlat kicsiny állatsereglete nem az allegorizáló ábrázolások hagyományába illeszkedik. Ferenczy festményein az állatok az okos Hans-féle figyelemmel tekintenek ránk, fenyegetőségük éppen az egykedvű pózolásban rejlik, domesztikáltak és idegenek egyszerre, akárcsak Beuys egere. A Big Chicken című festmény tyúkja például, miközben riadtan ott kotlik a kép előterében, egyszerre lehetne egy ufó és egy boncolás (ad absurdum ufóboncolás) alanya, a festmény egyszerre idézi fel a baromfipestis-pánik idején különösen gyakori híradások képkliséit, egy tetszőleges sci-fi jelenetet, sőt mindezeken túl Dr. Tulp híres anatómialeckéjét is. A ZOOm képei tehát az állatkerti intézmények szimbolikus, határok bejárására felszólító üzenetét hordozzák: az ember is állat, az állat is ember. És nemcsak az afféle kényszeresnek tűnő, ám egyszerű tapasztalatra gondolok itt, hogy az állatkertben önkéntelenül is más szemmel nézünk embertársainkra. Az állatkert kultúrtörténete ugyanis – hogy néhány Ferenczy Zsolt számára is kedves témát megemlítsek – szoros szálakkal kapcsolódik a kertépítés, a tudományok, a modern szabadidős foglalatosságok történetéhez, valamint hangsúlyosan és nem éppen dicsőséges módon a kolonializmus történetéhez is. Az állatkert nemcsak ismeretterjesztő labor, iskola és pihenőpark, hanem kiállítótér, cirkusz és bazár, egyszóval mesterséges Paradicsom, amelynek rendezőelve az enciklopédikusság és a békés egymás mellett élés utópiája.

Az okos lóval kezdtem és most a legszívesebben átadnám a szót az okos majomnak, Franz Kafka Jelentés az Akadémiának című elbeszélése narrátorának, aki talán azt is elmondaná e kiállításmegnyitó végén, hogy az ókori görögök a festőt zoographosnak, eleven lények, állatok rajzolójának nevezték.

Kukla Krisztián

Az írás az október 27-én elhangzott kiállításmegnyitó-szöveg szerkesztett változata. Ferenczy Zsolt tárlata a Resident Art Budapest galériában 2016. október 27-étől november 18-ig volt látható. Fotók: Lukács Gabi; fotógaléria a megnyitóról: ITT

Forrás: Apokrif online – irodalmi-kulturális folyóirat, apokrifonline.wordpress.com/2016/11/11/a-festo-allatkertje

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >
kollázs-gesztus

Nagy József (Josef Nadj) kollázsai a Resident Art Budapest lakásgalériában

2017 január 5, csütörtök

A Resident Art Budapest lakásgaléria december 22-én zárta az évet egy kötetlen művész-közönség találkozóval, valamint Nagy József (Josef Nadj) pop-up kiállításával és a hozzá tartozó miniperformansszal, a Megérkezünk című kollázs-leleplező-gesztussal. Az eseményről a Librarius kortárs kult magazin a Milyen az, amikor megérkezünk? című írásában számolt be; a rendezvényről fotógaléria is készült. Nagy József 1957-ben született Magyarkanizsán. Kora gyermekkorától kezdve rajzolt, a képzőművészet vonzásában élt. A 70-es évek végétől Budapesten, a Kecskés András vezette […]

A Resident Art Budapest lakásgaléria december 22-én zárta az évet egy kötetlen művész-közönség találkozóval, valamint Nagy József (Josef Nadj) pop-up kiállításával és a hozzá tartozó miniperformansszal, a Megérkezünk című kollázs-leleplező-gesztussal. Az eseményről a Librarius kortárs kult magazin a Milyen az, amikor megérkezünk? című írásában számolt be; a rendezvényről fotógaléria is készült.

Nagy József 1957-ben született Magyarkanizsán. Kora gyermekkorától kezdve rajzolt, a képzőművészet vonzásában élt. A 70-es évek végétől Budapesten, a Kecskés András vezette Szkéné társulatnál pantomímjátékkal foglalkozott. Ezután Párizsba Marcel Marceau-nál majd Etienne Decraux-nál tanult mímet és mozgást, valamint megismerkedett a butóval, a kontakttánccal, az akrobatikával. 1987-ben mutatta be első önálló rendezését, a Pekingi kacsát, amellyel felkeltette a világ érdeklődését. Nagy József a JEL Színház alapítója, számos rangos nemzetközi díj birtokosa. 1995-től az Orléans-i Centre Choréographique National igazgatója. 2006-ban az Avignoni Fesztivál társigazgatója. 2012-től a Trafó Kortárs Művészetek Háza igazgatója. Táncos-koreográfus énjétől elválaszthatatlan a képzőművészeti alkotótevékenysége. Színpadi munkái mellett évtizedek óta foglalkozik szobrászattal, rajzzal és fényképezéssel, újabban kollázzsal. Fotogramjait és cianotípiáit az elmúlt években több európai nagyvárosban állították ki, 2013-ban a budapesti Francia Intézetben is.

Nagy József kollázsai és Bondor Csilla kiállítása január 27-éig tekinthetők meg a galériában. Nyitva tartás: kedd-péntek 13:00-18:00 h

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >