Tag Archive: festészet

Galériaséta, tárlatvezetés, műteremlátogatás – kortárs képzőművészeti séták októberben is

2019 október 10, csütörtök

Októberben is folytatódnak a Resident Art tárlatvezetéssel és műteremlátogatással egybekötött kortárs képzőművészeti sétái Budapesten. Három éve folyamatosan látogatjuk a fővárosi, vezető kortárs galériákat, valamint itt alkotó képzőművészek műtermeit. A séták célja, hogy a tárlatvezetéssel egybekötött galérialátogatás alkalmával a résztvevők megismerjék a kiállító művész alkotói programját és a műveket, valamint a galériák művészeti koncepcióját, művészkörét, és a galériavezetőnek is feltehessék kérdéseiket. Útközben szó esik a hazai kortárs műkereskedelem intézményrendszeréről és főbb […]

Októberben is folytatódnak a Resident Art tárlatvezetéssel és műteremlátogatással egybekötött kortárs képzőművészeti sétái Budapesten.

Három éve folyamatosan látogatjuk a fővárosi, vezető kortárs galériákat, valamint itt alkotó képzőművészek műtermeit. A séták célja, hogy a tárlatvezetéssel egybekötött galérialátogatás alkalmával a résztvevők megismerjék a kiállító művész alkotói programját és a műveket, valamint a galériák művészeti koncepcióját, művészkörét, és a galériavezetőnek is feltehessék kérdéseiket. Útközben szó esik a hazai kortárs műkereskedelem intézményrendszeréről és főbb szereplőiről. A sétát mindig egy kortárs művész műtermében fejezzük be, ahol az alkotóval személyes beszélgetés során ismerkedünk meg, és az alkotói folyamatba is bepillanthatunk.

  

2019. október 18., péntek 16:30

● Kortárs találkozások a Palotanegyedben
Kisterem Galéria, Vintage Galéria, Trapéz Galéria, Molnár Ani Galéria
Műteremlátogatás Ludovic Thiriez festőművésznél.

2019. október 25., péntek 16:30

● Kortárs találkozások a Bartók-negyedben
Faur Zsófi Galéria, B32 Galéria, Karinthy Szalon, ArtPhoto Galéria
Műteremlátogatás Csurka Eszter képzőművésznél.

  

A sétákat Schneller János művészettörténész vezeti.

Részletek és jelentkezés >> www.residentart.com/walks

/Fotók: Lukács Gabi/

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >

Képek cím nélkül − Seres László kiállítása a K11 Művészeti és Kulturális Központban

2019 október 3, csütörtök

2019. október 3-án nyílik Seres László kiállítása a hetedik kerületi K11 Művészeti és Kulturális Központban. „Most amikor festek, ki akarom és ki is tudom kapcsolni a múlt tapasztalatait, egy festő marad csak – Én. Az ego nélküli Én. Azt festek, amit abban a pillanatban érzek, olyan mélyen és őszintén, amennyire képes vagyok. A kontaktust keresem. Mi a művészet? Az objektív megtalálása, melyhez az út a szubjektíven keresztül vezet. Önmaga a művészet […]

2019. október 3-án nyílik Seres László kiállítása a hetedik kerületi K11 Művészeti és Kulturális Központban.

„Most amikor festek, ki akarom és ki is tudom kapcsolni a múlt tapasztalatait, egy festő marad csak – Én. Az ego nélküli Én. Azt festek, amit abban a pillanatban érzek, olyan mélyen és őszintén, amennyire képes vagyok. A kontaktust keresem. Mi a művészet? Az objektív megtalálása, melyhez az út a szubjektíven keresztül vezet. Önmaga a művészet objektív, ezért van értéke.” Seres László

A kiállítás kurátora Kishonthy Zsolt (MissionArt Galéria).

A kiállítást megnyitotta Schneller János művészettörténész.

A kiállítás november 6-ig látogatható a K11 Művészeti és Kulturális Központban (1075 Budapest, Király utca 11.) hétköznapokon 10 és 17 óra között.

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >

Hortobágyi − Bánki Ákos új dokumentumfilmje a Premier Kultcaféban

2019 szeptember 20, péntek

2019. szeptember 18-án mutatták be Bánki Ákos képzőművész új dokumentumfilmjét a Premier Kultcafé mozitermében. Magyarország a hatvanas évek elején, egy nyomasztó, szürke, megfélemlített ország. Egy fiatal festő ekkor kezdené pályáját, de a Képzőművészeti Egyetem kommunista vezetősége apja politikai múltja miatt visszautasítja felvételét. Csatlakozik hát azoknak az ifjaknak a társaságához, akik a rendszer által tiltott művészeti könyvekből ellesett nyugati festészetet művelik, az egyetemen tanult szocialista realista felfogással szemben. A hatvanas években […]

2019. szeptember 18-án mutatták be Bánki Ákos képzőművész új dokumentumfilmjét a Premier Kultcafé mozitermében.

Magyarország a hatvanas évek elején, egy nyomasztó, szürke, megfélemlített ország.
Egy fiatal festő ekkor kezdené pályáját, de a Képzőművészeti Egyetem kommunista vezetősége apja politikai múltja miatt visszautasítja felvételét. Csatlakozik hát azoknak az ifjaknak a társaságához, akik a rendszer által tiltott művészeti könyvekből ellesett nyugati festészetet művelik, az egyetemen tanult szocialista realista felfogással szemben. A hatvanas években részt vesz a kör tagjainak kiállításain, melyeket sorra betiltanak. A betiltások, a szabadság levegőjének megvonása tragikusan megviseli. Remeteként visszahúzódva, madarak társaságában éli le életét még akkor is, amikor a határok már legtöbb pályatársa előtt megnyílnak. Életének utolsó évében egy retrospektív kiállítást szerveznek számára, mely szintén tragikus fordulatot vesz.

Az film a Zuglói Kör egyik tagjának, Hortobágyi Endre festőművésznek tragikus életét és festészetét dolgozza fel.

Bánki az életmű fennmaradt dokumentumait és képeit felkutatva, családtagjait és barátjait kérdezve ered Hortobágyi nyomába. Az interjúk és az előkerült dokumentumok által egy drámai sors rajzolódik ki.

A vetítés után Dr. Mészáros Flóra művészettörténész, kurátor beszélgetett a rendezővel.

● ● ●

HORTOBÁGYI (2019)

magyar dokumentumfilm
játékidő: 30 perc

rendező: Bánki Ákos
operatőr: Szandtner Dániel
narrátor: Kroó Ádám
vágó: Batka Annamária
producer: Gyurin Zsuzsi, Romwalter Judit
gyártó: Salamandra Film
koproducerek: Romwalter Béla, Schneider Ákos

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >

Újabb művészeti fesztivált? Érdemes! − interjú Schneller János művészettörténésszel a Kortárs Online-on a Resident Art GARTEN kapcsán

2019 szeptember 10, kedd

Nagy figyelem és érdeklődés kísérte a Balaton-felvidék első kortárs képzőművészeti eseménysorozatát, az augusztusban megrendezett Resident Art GARTEN Fesztivált. Élménybeszámolóra és eredményértékelő beszélgetésre hívtunk Schneller Jánost, a program ötletgazdáját és egyik fő szervezőjét. A nyári időszak tipikusan hemzseg a művészeti rendezvényektől és fesztiváloktól. Hogyan látod, érdemes belevágni ebben a műfajba? Mivel tudott kitűnni az általatok szervezett Resident Art GARTEN a nyári programdömpingből? A fesztivált a Balaton északi részén, Lovason rendeztük meg, […]

Nagy figyelem és érdeklődés kísérte a Balaton-felvidék első kortárs képzőművészeti eseménysorozatát, az augusztusban megrendezett Resident Art GARTEN Fesztivált. Élménybeszámolóra és eredményértékelő beszélgetésre hívtunk Schneller Jánost, a program ötletgazdáját és egyik fő szervezőjét.

A nyári időszak tipikusan hemzseg a művészeti rendezvényektől és fesztiváloktól. Hogyan látod, érdemes belevágni ebben a műfajba? Mivel tudott kitűnni az általatok szervezett Resident Art GARTEN a nyári programdömpingből?
A fesztivált a Balaton északi részén, Lovason rendeztük meg, ahol egyáltalán nincs sok programlehetőség. Az aktuális művészeti fesztiválok pedig meglátásom szerint főleg a színpadi produkciókra fókuszálnak. Esetleg Kapolcson a Művészetek Völgye számít a miénkhez hasonló rendezvénynek, de ott is több a színpadi program, kevesebb a képzőművészet, ráadásul más időpontban rendezik. A többi hasonló eseménysorozat pedig nem konkurál a miénkkel, mivel egy borfesztivál vagy egy koncert nem olyan program, amivel versenyezni akartunk.
Lovason megpróbáltunk létrehozni egy képzőművészeti bázist, mert azt láttuk, hogy a kortárs vizuális művészet kevés helyen van képviselve a Balaton körül (ebben esetleg a Vaszary Villa programja kivétel), tehát az Art GARTEN-ben a kortárs képzőművészeti koncepcióra húztuk fel a fesztivált. Így minden esti programnak – legyen szó filmvetítésről, beszélgetésről vagy koncertről – a képzőművészethez volt köze. Ezt a szándékot pedig a jövőben is szeretnénk megtartani. A visszajelzések egyértelműen azt bizonyították, hogy van igény ilyen jellegű kortárs képzőművészeti eseményre egy olyan kisebb településen is, ahol nagyítóval kell keresni a színvonalas programokat.

Miért választottátok éppen ezt a régiót? Kiket vártatok ide, ki volt a célközönségetek?
Azért esett Lovas településre a választás, mert a Balatonalmádi és Balatonfüred közötti falvak egy különleges mikrotérséget képeznek, amit még kevéssé fedeztek fel, pedig a dimbes-dombos borvidékről páratlan szépségű kilátás nyílik a Balatonra. Bánki Ákos szervezőtársammal több helyszín is szóba került, végül egy kedves ismerősünk mutatott be minket a Nagy Gyula Művészeti Alapítvány vezetőinek, akik szívesen kölcsönadták a galériájukat erre az időre. Nem titkolt szándékunk volt, hogy a Paloznaki Jazzpiknikkel egy időben indítsunk, mégpedig azért, hogy az ő vendégkörük találkozzon a mi programjainkkal is: tehát azok, akik nyitottak a kulturális programokra, rendszeresen járnak koncertre, színházba vagy horribile dictu, kiállításra.
Sokan nyaralnak errefelé a fővárosból, ilyenkor ott kiürülnek a galériák, így érdemesnek gondoltuk áthelyezni ezt a fajta kulturális kínálatot. A várakozásunkat felülmúlva visszaigazolódott a feltételezésünk. Számunkra pedig jó lehetőség a Budapesten kívüli más környezetben megvalósítani egy nagyszabású kiállítást és a hozzá kapcsolható kísérőprogramokat. A tapasztalatunk az volt, hogy minden esti eseményünkön volt harminc–ötven résztvevő, napközben pedig folyamatosan érkeztek az emberek, szó szerint egymásnak adták a kilincset. A helyiek közül is nagy számban jöttek látogatók, így egy új réteget is sikerült megszólítanunk.

Melyik programra érkeztek a legtöbben?
A programok közül a tárlatvezetés műfaja nagyon bejött a látogatóknak, ezek mindig teltházasok voltak. Azért is övezte nagy érdeklődés, mert olyan nagy szakmai neveket hívtunk meg előadni, akik hitelesen és izgalmasan közvetítettek a kiállított művek között. A kortárs művészet megértésében nagyon fontos támaszpontot jelent az ilyen kísérőprogram, hiszen ezen a területen a legfontosabb, hogy némi magyarázattal lássák el a műveket.

Mi jelentette a szervezés során legnagyobb nehézség? Volt olyan esemény, amire nagyon nem számítottatok?
Rengeteg ilyen előfordult, de szerencsére mindent meg tudtunk oldani. A legnagyobb nehézség talán az volt, hogy nem kaptunk költségvetési támogatást, hanem az egész programsorozatot civil adományokból valósítottuk meg – számomra ennek a sikeressége volt a legpozitívabb élmény. Nagyon jó volt látni, hogy vannak olyan emberek, akiknek fontos ez a terület. A fundraising rendszer egyébként egy eredményes pénzügyi struktúrán alapult: az adományozott összeg ötven százalékát műalkotásokra lehetett elkölteni, vagyis visszatéríteni. Ez pedig egyértelműen serkentette a műtárgyvásárlást, ami kifejezetten jó volt a képzőművészek számára is, hiszen volt eladásuk.

Mik voltak a szervezésnek további sajátosságai? Hogyan zajlottak a mindennapok a háttérben?
Az idei tapasztalataink alapján azt látjuk, hogy érdemes volt létrehozni a minifesztivált, mert nagy igény van rá. Mindemellett a megvalósításban mindent mi magunk csináltunk, például Ákossal mi ketten újítottuk fel a galéria helyiségeit. De olyan eset is adódott, hogy az utolsó percben kellett szállást találni a látogatóknak, vagy az elektromos hálózat állított kihívás elé minket.
Az anyagi támogatás mellett sokaktól kaptunk szükséges eszközöket is, és többen segítettek a takarításban vagy a plakátolásban. Gyorsan kialakult egyfajta kalákahangulat a GARTEN-ben, ami egy nagyon családias, baráti közeget teremtett: rengeteg jó élményt és sok pozitív energiát adott nekünk.

Mik a hosszú távú terveitek, egyáltalán lesz még további GARTEN?
Egyértelműen igen! A Resident Art GARTEN-t öt évre tervezzük, mivel szeretnénk a rendezvényt a 2023-as Veszprém – Európa Kulturális Fővárosa (EKF) programra kifuttatni. Az EKF projekt Veszprémen kívül a Balaton északi régióját is bevonja a kulturális fejlesztésbe, és az ilyen jellegű kezdeményezéseket több módon is támogatja. Ennek keretében képzeljük el a GARTEN jövőjét, hiszen egy olyan helyszínt választottunk, aminek csodálatos geológiai adottságai és páratlan hangulata van. A folytatásról Mészáros Zoltánnal, az EKF 2023 projekt vezetőjével is tárgyaltunk, aki több szinten is támogatja ötleteinket.
Terveink szerint jövőre bővített programmal, profibb színpaddal, akár ötven–hatvan Y/Z generációs művész munkáinak kiállításával szeretnénk folytatni. Azt is el tudnám képzelni, hogy bővítjük a helyszíneket több kiállítótérrel – Ákossal sok mindenről beszéltünk már. Szeretnénk folytatni a kertmozis vetítéseket, a művészeti beszélgetéseket, és több zenei vagy színpadi program is tervben van. A hosszú távú tervek között szerepel gazdagabb gyerek- és ifjúsági program és egy lehetséges alkotóhét megvalósítása is. Szeretnénk jövőre is augusztus elejétől 20-ig tartani a GARTEN-t.

Szerző: Sipos Tünde (Az interjú eredeti helyén a Kortárs Online-on jelent meg 2019. szeptember 4-én.)

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >
Resident Art Budapest

Péntek a műteremben – nyári műteremlátogatások a Resident Art Budapesttel

2018 június 20, szerda

A tanév végével egyre kevesebb kulturális programot találni Budapesten, annál többet a nyári fesztiválok programjában, az uborkaszezon a képzőművészeti galériák körében is megfigyelhető. Az alkotók közül sokan művésztelepeken vészelik át a kánikulát, de szerencsére nem maradnak művészeti program nélkül azok sem, akik Budapesten töltik el a nyári időszakot. Július 6-tól öt egymást követő péntek délutánon budapesti műtermekbe látogathat, aki a kortárs képzőművészet néhány érdekes egyéniségét testközelből szeretné megismerni; a művészek […]

A tanév végével egyre kevesebb kulturális programot találni Budapesten, annál többet a nyári fesztiválok programjában, az uborkaszezon a képzőművészeti galériák körében is megfigyelhető. Az alkotók közül sokan művésztelepeken vészelik át a kánikulát, de szerencsére nem maradnak művészeti program nélkül azok sem, akik Budapesten töltik el a nyári időszakot. Július 6-tól öt egymást követő péntek délutánon budapesti műtermekbe látogathat, aki a kortárs képzőművészet néhány érdekes egyéniségét testközelből szeretné megismerni; a művészek saját műtermükben, műveik között fogadják a látogatókat. A Resident Art szervezésében több mint két éve rendszeres vendégei lehetünk budapesti alkotóművészeknek, akik műtermük falai között mesélnek magukról, alkotói folyamatról, inspirációkról, dilemmákról és tervekről. A látogatások azok számára a legizgalmasabbak, akik nem csak a megszokott körülmények között szeretnének közelebbi ismeretségbe kerülni kortárs alkotókkal és azok alkotásaival. A péntek délutáni műteremlátogatásokhoz semmiféle előképzettség vagy tudás nem szükséges, mindössze érdeklődés és némi nyitottság kell ahhoz, hogy valaki a kérdező szemszögébe helyezkedjen és megnyissa magát egy alkotói világ számára. A találkozás során a művekkel együtt a művész arcát, személyiségét is megismerjük és a későbbiekben is sokkal személyesebben emlékezhetünk rájuk, idézhetjük fel őket egy-egy kiállítás kapcsán.

Sorozatunkban helyet kapott az egyik leghíresebb ma élő festőnk, Szűcs Attila, akinek neve a Ludwig Múzeumban megrendezett kiállítása és a nemzetközi aukciós piacon való szereplése óta már nem csak a szűkebb szakma számára cseng ismerősen. Nehezen kategorizálható, szinte látomásos művészetéről Széplaki Gerda így írt: „Szűcs, miközben átjárhatóvá teszi a különböző minőségek között a teret, arra kérdez rá, hogy az ember – akit a humanisztikus ábrázolási hagyomány beazonosítható körformával (Körper) lát el, a modern filozófia pedig az individuum megnevezéssel illet – mennyiben tekinthető valóban önállónak: függetlennek a Másiktól, a környező világtól, a természeti univerzumtól, a transzcendentális erőktől.”

Ellátogatunk Rabóczky Judit Rita szobrászműhelyébe, akinek acél, huzal szobrait és azok keletkezését is megismerhetjük. A fiatalabb generációhoz tartozó szobrászművész anyaghasználatában, formaképzésében a nyitottság, a feltárás, a bemutatás fontos szerepet kap, hiszen nemcsak az anyag tulajdonságai, de az alkotói folyamat és a forma szerkezete is jól leolvasható szobrairól. Roppant személyes és direkt művészettel szembesíti nézőit. Nagy Géza sajátos hangulatú, tömör faktúrájú képein a fakó színek és a merész kompozíciók feszültsége melankólikus harmóniát hoz lére.

Gáspár György üvegszobrait az amerikai és német gyűjtők egyelőre jobban kedvelik, mint a hazaiak. Most bepillanthatunk az általa kifejlesztett precíziós üvegszobrászat alkotói folyamataiba, és arra is fény derül, hogy Elton John hogyan szerezte meg a művész egyik szobrát. A architektúrákat és konstrukciókat egyszerre idéző transzparens kompozíciók a tudomány és a művészet metszetében születő futurisztikus tárgyakként öltenek testet, amelyek amellett, hogy esztétikai élményt adnak, akár funkciót is hazudhatnának maguknak. Gáspár György felesége, Kóródi Zsuzsa üvegképei pedig csak látszólag mutatják meg magukat, valójában a nézőpont függvényében folyamatosan változtatják a néző retináján képződő képet, így megfoghatatlanná válnak és a nézőt, mint valami délibáb bizonytalanságban tartják.

Majoros Áron Zsolt legutóbbi nagyszabású művét a frissen felújított Ybl féle Vízház, legójabb nevén Budai Kreatív Ház újonnan épül földalatti bejáratában csodálhatjuk meg; az egész falat beborító, különböző távolságokba felszerelt képpontokat idéző fémlapocskák a távolságból a jól ismert Ybl portré képévé alakulnak retinánkon. Korábbi műveiben a hiány, a héj és a formátlan forma kérdéskörét járja körbe.

Esse Bánki Ákos sajátos palettáján az enteriőröket átható fénysugarak önálló képi elemekként geometrikus síkokra szabdalják a teret, amely így álomszerű, tárgy nélküli formajátékká alakul.

A fiktív művészt formáló Borsos Lőrinc intermediális területen alkotó művészpáros Lőrinc Lilla és Borsos János formálta meg. Művészetük társadalomkritikus, önreflektív és politikai vetületeiről beszélgetünk, valamint újabb műveiket és terveiket is megismerhetjük. Mátrai Erik fény-, és videóinstallációiról vált ismertté, műveiben a vallásos témák felvetése mellett a művészettörténeti utalások és a társadalmi kérdések egyaránt szerepelnek. Meglepő képzettársításai legtöbbször intermediális művekben öltenek testet.

Resident Art Budapest Resident Art Budapest Resident Art Budapest

[Kóródi Zsuzsanna, Mátrai Erik és Borsos Lőrinc alkotása; borítókép: Szűcs Attila]

A műteremlátogatások péntekenként 17 órakor kezdődnek és 19 órakor végződnek.

Részvételi díj: 3.500 Ft/fő/alkalom; 5 alkalomra szóló bérlet: 14.000 Ft/fő

További információ a programról és a művészekről, jelentkezés >> ITT

• • •

A műteremlátogatás-sorozat programja:

2018. július 6., 17 óra
Gáspár György és Kóródi Zsuzsanna üvegművészek műterme
találkozó: Kálvária tér-Baross utca sarok

2018. július 13., 17 óra
Majoros Áron Zsolt és Esse Bánki Ákos műterme
találkozó: Újpest-Városkapu metrómegálló kijárat

2018. július 20., 17 óra
Borsos Lőrinc (Borsos János & Lőrinc Lilla művészpáros) és Mátrai Erik műterme
találkozó: Art Quarter Budapest (Nagytétényi út 48-50.)

2018. július 27., 17 óra
Szűcs Attila műterme
találkozó: Széll Kálmán tér (az óránál)

2018. augusztus 3., 17 óra
Rabóczky Judit Rita és Nagy Géza műterme az Artus művészházban
találkozó: Fehérvári út-Etele út kereszteződés

Resident Art Budapest Resident Art Budapest Resident Art Budapest

[Rabóczky Judit Rita, Gáspár György és Majoros Áron Zsolt alkotása; borítókép: Szűcs Attila]

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >
2017. szeptember 8.

Sopianae – Bánki Ákos olaj monotípiáiból nyílt kiállítás a Resident Art Budapestben [fotógaléria]

2017 szeptember 11, hétfő

Szeptember 8-án nyílt meg Bánki Ákos festőművész kiállítása a Resident Art Budapest galériában Sopianae címmel. Az 48 db olaj monotípiát bemutató tárlatot Mészáros Flóra művészettörténész nyitotta meg, a kiállítás kurátora Schneller János  művészettörténész volt. A kiállítás 2017. szeptember 29-ig látogatható keddtől péntekig 14 és 19 óra között.      Bánki Ákos Sopianae című ötven darabos sorozata keletkezési ideje (2011), egységes formátuma és technikája révén jól elhatárolt, különálló együttest alkot a művész képei között. […]

Szeptember 8-án nyílt meg Bánki Ákos festőművész kiállítása a Resident Art Budapest galériában Sopianae címmel. Az 48 db olaj monotípiát bemutató tárlatot Mészáros Flóra művészettörténész nyitotta meg, a kiállítás kurátora Schneller János  művészettörténész volt. A kiállítás 2017. szeptember 29-ig látogatható keddtől péntekig 14 és 19 óra között.

Andrássy út 33.  Resident Art Budapest  Resident Art Budapest

Bánki Ákos Sopianae című ötven darabos sorozata keletkezési ideje (2011), egységes formátuma és technikája révén jól elhatárolt, különálló együttest alkot a művész képei között. Az 50×50 centis formátum, az egységes olaj-monotípia technika és a kiinduló forma meglehetősen fegyelmezett alkotói folyamatról árulkodik. A képek sorrendje számozás nélkül is követhető lenne, hiszen az egyes darabok közti következetes változások jól tükrözik az idő múlását és a festő belső munkáját, hangulati változásait is.

Resident Art Budapest  Resident Art Budapest  Resident Art Budapest

A sorozat kezdeti fegyelmezett kerete egy vertikális és horizontális axis mentén meghúzott kereszt ősi szimbólumát formázza, mely egyszerre idézi az ókeresztény templomok kereszthajó alaprajzát, a kereszt ősi jelképét, ablaknyílást és célkeresztet is. Az önmagát korlátok közé szorító, önfegyelmező, rendszerező attitűd autoterapeutikus hozzáállást sejtet – ezt az értelmezést erősíti a célkereszt, melyben ez esetben az önmagán munkálkodó alkotó áll.

Resident Art Budapest  Resident Art Budapest  Resident Art Budapest

A képek egyfajta naplóként is értelmezhetőek, amelyben a sorozat egyes darabjai önmagukban is megállják a helyüket, a sorozatban értelmezés azonban többletjelentést és a teljesebb megértés lehetőségét sugallja. A gyors, vad gesztusok folyamatosan áramló hálózata, és a kép szabályos, geometrikus határai között már a ciklus első darabjain elképesztő feszültség érezhető, amely feloldhatatlan ellentétté fokozódik, hogy az utolsó darabokon ez az elviselhetetlen feszültség egy robbanásban oldódjon fel. E folyamat során Bánki a saját maga által szabott korlátokat és – ez esetben – határokat végül mégis átlépi, sőt végül – a robbanás által – meg is semmisíti, fel is számolja. Az 50 monotípia a megtett út hangulatainak, érzéseinek pillanatnyi vizuális kivetülése, folyamatos expresszió, amely sok rokonságot mutat a folyamatművészettel, ahol a sorozat együttlátása erőteljesen felidézi a készítés folyamatát és a lelkiállapotok változásait. Bánki Pécsett készült sorozata ezen a kiállításon látható először.

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >
2017. január

Lakás vagy galéria? – cikk a kortárs művészetről a Taxi magazinban

2017 január 27, péntek

It is an apartment? No, it’s a gallery! – A megújult Taxi magazin januári számában egy hatoldalas angol nyelvű összeállítás olvasható a kortárs képzőművészet néhány speciális belvárosi otthonáról, köztük a Resident Art Budapestről. Az újság megtalálható több mint 2000 fővárosi taxiban és néhány kulturális intézményben (Magyar Nemzeti Galéria, Várkert Bazár, Belvárosi Színház, Vigadó) is.

It is an apartment? No, it’s a gallery! – A megújult Taxi magazin januári számában egy hatoldalas angol nyelvű összeállítás olvasható a kortárs képzőművészet néhány speciális belvárosi otthonáról, köztük a Resident Art Budapestről. Az újság megtalálható több mint 2000 fővárosi taxiban és néhány kulturális intézményben (Magyar Nemzeti Galéria, Várkert Bazár, Belvárosi Színház, Vigadó) is.

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >
kiállítás

A festő állatkertje – Kukla Krisztián szövege Ferenczy Zsolt ZOOm című kiállítása elé

2017 január 12, csütörtök

Abban a helyzetben vagyok, hogy nem először nyitok meg Ferenczy-kiállítást, az éppen tíz évvel ezelőtti tárlat, a Terepjáték volt az első. Ebben a merész színekkel operáló, aprólékos festésmódú, jellegzetesen imaginatív, gyakran humoros, figuratív festői világban az elmúlt években némi komorodást észlelhettünk, amely például a monokróm háttérszínek alkalmazásában érhető tetten. Innen nézve talán nem tévedek, ha ezt a finom hangulati váltást és az állat tematika dominánssá válását ahhoz az élményhez is […]

Abban a helyzetben vagyok, hogy nem először nyitok meg Ferenczy-kiállítást, az éppen tíz évvel ezelőtti tárlat, a Terepjáték volt az első. Ebben a merész színekkel operáló, aprólékos festésmódú, jellegzetesen imaginatív, gyakran humoros, figuratív festői világban az elmúlt években némi komorodást észlelhettünk, amely például a monokróm háttérszínek alkalmazásában érhető tetten. Innen nézve talán nem tévedek, ha ezt a finom hangulati váltást és az állat tematika dominánssá válását ahhoz az élményhez is kötöm, amit a bécsi Természettudományos Múzeum hatalmas gyűjteménye, a szervetlen és a szerves anyag enciklopédikus történetét bemutató ódon terek, preparátumok jelentenek, ahol a rend, a gazdagság és a kuriózumok immár nem képesek (vagy nem is óhajtják) leplezni a célirányok elhalványulását.

Hosszú évek egyfajta közös generációs tudatban is edződő barátsága köt tehát a művészhez, ami ráadásul egy olyan város – Nyíregyháza – oktatási intézményében kezdődött, amely mostanság és már egy ideje kulturálisan leginkább attraktív és expanzív állatkertjével azonosítja önmagát. Azt javaslom, fókuszáljunk, azaz zoomoljunk az olajfestmények és a messziről akvarelleknek ható akrilrajzok sorozatának közös terében a cím által is hangsúlyozott témára: a festő állatkertjére. Az állatkert, sőt, ahogyan itt áll, a saját állatkert kapcsán néhány történetet szeretnék felidézni kommentárként Ferenczy Zsolt képeihez. Önmagában ezek mind ismertek, s mindegyik az ember és az állat kapcsolatáról mesél, s nem utolsósorban mindegyik novemberi történet.

Resident Art Budapest

Időrendi sorrendben először 1904-ben járunk, amikor az európai tudományos körökben hatalmas és korántsem várt lelkesedés lett úrrá, a lelkesedést pedig Wilhelm von Osten, egy nyugdíjas porosz tanár és Hans nevű nyolcéves lova váltotta ki. Az okos Hans, akit a szakirodalom azóta is így emleget, valódi szenzáció volt, ugyanis komoly és egyébként kellően szkeptikus tudományos társulatokat (zoológusok, pszichológusok, fiziológusok, állatorvosok és cirkuszigazgatók voltak eme alkalom szülte társulatok tagjai) győzött meg arról, hogy tud számolni, fényképek alapján felismer személyeket, ismeri az abc-t, leolvassa az óráról az időt, s egyéb fantasztikus képességekkel rendelkezik. Még épphogy csak megszáradt a pecsét a szakértők által kiállított jótálláson, a ló bizonyítványán, amikor egy a ló körül ügyködő tudományos segédmunkatárs később bebizonyosodó cáfolattal állt elő, hogy az állat rögtön összezavarodik, ha produkciója közben nem tud olyasvalakire figyelni, aki tudja az eredményt, a megoldást. Ezt egyébként a cirkuszi szakemberek mindig is sejtették szemben az akadémiai professzorokkal. Okos Hansból így lett tehát az etológia csodája helyett a kommunikációelmélet esettanulmánya, s ami igazán érdekes, tudományos berkekben úgy is emlegetik ezt az esetet, mint az ún. okos Hans traumát, vagyis azt a paradoxont, hogy a tudományos blama következményeképpen az állatpszichológiai kísérletekből ezek után megpróbáltak szigorúan száműzni minden ember és állat közötti interakciót. A tapasztalat: az állatok számára az emberek éppen ez utóbbiak számára kellemetlen módon átláthatóak.

1928-ból való a következő dátum. Ez ugyanis a világ leghíresebb egerének, a Hollywoodban saját csillagot kapó rajzfilmfigurának, Mickeynek a születési éve – és Andy Warholé is. Érdekes, hogy a pontos dátum után Warhol esetében kell többet kutatni. Mickey november 18-án született, és már fiatalon öreg volt, afféle puer senex – Amerika ifjú aggastyána és fétise. Warhol Double Mickey Mouse címen 1981-ben kettős portrét szentelt a kedves kis állatnak, aki így felnagyítva még inkább szimulákrum, nem másolt és nem is eredeti. Része és alakítója annak a hiperrealitásnak, aminek megteremtését éppen megteremtőjének, Walt Disneynek szokták tulajdonítani. Mindannyiunk kis egeréről és érzelmeiről egyébként mostanság terjed egy internetes rémtörténet, afféle igazi creepypasta is, amely szerint a Disney-dvd összeállítói felfedeztek egy addig ismeretlen kópiát. A borzongató történet szerint a filmet először végignéző munkatárs rögtön öngyilkosságot követett el, a filmben pedig a sétáló Mickey a zűrzavart hordozza és jeleníti meg, a képkockák zajosak, s a disszonáns zongorazene egyszer csak horrorszerű sikoltozásba csap át, a rajzfilmfigura és maga a film is felbomlik. Akit kíváncsivá tettem: a rajzfilm a youtube-on az Öngyilkos egér címen nézhető meg.

Ferenczy Zsolt sajátos állatkerti-művészeti panorámájához még két referenciát idézek fel röviden. 1970 novemberében (azaz Ferenczy Zsolt születésekor) Joseph Beuys és Terry Fox a düsseldorfi művészeti akadémián az Izolációs-egységet, azaz a Halott egér akciót hajtották végre. Beuys hatalmas méretű, gombok nélküli nemezöltönyében egy halott egeret tartott a kezében. Beuys valóra vált álma az akció előtt ugyanis az volt, hogy az egér, amely három évig élt a szobájában az ágya alatt, meghalt. Az egér tetemét – vagy legyünk következetesek, és mondjunk inkább holttestet – egy lemezjátszó forgó tányérjára helyezte.

Az utolsó, pusztán felvillantott referenciám pedig a bárgyú giccset, plüssöket, fröccsöntött állatfigurákat művészettörténetileg felmagasztosító Jeff Koons híres szobra, a Michael Jackson and Bubbles 1988-ból, amely a majmát ölelő popsztárt ábrázolja, s a két egybeolvadó figura ironikus témája akár az emberi evolúció is lehet, a hibriditás, az ember és állat közötti határvonal, a még nem ember és a már nem ember találkozása.

Resident Art Budapest

E sztorik és példák széttartó szálai után immár az összefogás és az összefoglalás a feladatom: milyen is a Ferenczy-képek állatkertje? Peckes nyúl-úrfik, totemállat-jegesmedve, hatalmas tyúk, szomorú, Jackót gyászoló Mickey egér, s legfőképpen agancsos állatok: a tárlat kicsiny állatsereglete nem az allegorizáló ábrázolások hagyományába illeszkedik. Ferenczy festményein az állatok az okos Hans-féle figyelemmel tekintenek ránk, fenyegetőségük éppen az egykedvű pózolásban rejlik, domesztikáltak és idegenek egyszerre, akárcsak Beuys egere. A Big Chicken című festmény tyúkja például, miközben riadtan ott kotlik a kép előterében, egyszerre lehetne egy ufó és egy boncolás (ad absurdum ufóboncolás) alanya, a festmény egyszerre idézi fel a baromfipestis-pánik idején különösen gyakori híradások képkliséit, egy tetszőleges sci-fi jelenetet, sőt mindezeken túl Dr. Tulp híres anatómialeckéjét is. A ZOOm képei tehát az állatkerti intézmények szimbolikus, határok bejárására felszólító üzenetét hordozzák: az ember is állat, az állat is ember. És nemcsak az afféle kényszeresnek tűnő, ám egyszerű tapasztalatra gondolok itt, hogy az állatkertben önkéntelenül is más szemmel nézünk embertársainkra. Az állatkert kultúrtörténete ugyanis – hogy néhány Ferenczy Zsolt számára is kedves témát megemlítsek – szoros szálakkal kapcsolódik a kertépítés, a tudományok, a modern szabadidős foglalatosságok történetéhez, valamint hangsúlyosan és nem éppen dicsőséges módon a kolonializmus történetéhez is. Az állatkert nemcsak ismeretterjesztő labor, iskola és pihenőpark, hanem kiállítótér, cirkusz és bazár, egyszóval mesterséges Paradicsom, amelynek rendezőelve az enciklopédikusság és a békés egymás mellett élés utópiája.

Az okos lóval kezdtem és most a legszívesebben átadnám a szót az okos majomnak, Franz Kafka Jelentés az Akadémiának című elbeszélése narrátorának, aki talán azt is elmondaná e kiállításmegnyitó végén, hogy az ókori görögök a festőt zoographosnak, eleven lények, állatok rajzolójának nevezték.

Kukla Krisztián

Az írás az október 27-én elhangzott kiállításmegnyitó-szöveg szerkesztett változata. Ferenczy Zsolt tárlata a Resident Art Budapest galériában 2016. október 27-étől november 18-ig volt látható. Fotók: Lukács Gabi; fotógaléria a megnyitóról: ITT

Forrás: Apokrif online – irodalmi-kulturális folyóirat, apokrifonline.wordpress.com/2016/11/11/a-festo-allatkertje

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >

Tour de Hongrie – egy korábbi kiállításunk képeiről

2017 január 11, szerda

Kovács Lehel kétpólusú művei egyrészt nagyvonalúan megfestett szín- és struktúramezők, amelyekbe végletekig pontos, részletezően, hiperrealisztikusan megfestett tárgyak kerülnek. Olykor meghatározott térben, statikusan, máskor imagináriusan lebegve. Mindezt azonban nem szenvtelenül teszi, mint az amerikai hiperrealizmus alkotói, szinte eltávolítva a kép eredeti tárgyától és annak környezetétől, pusztán az optikai leképezésre koncentrálva, hanem törekedve a személyességre, érzelmekre. Kovács Lehel egy korábban nálunk is kiállított képeiről Muladi Brigitta írt az Új Művészet online verziójában. […]

Kovács Lehel kétpólusú művei egyrészt nagyvonalúan megfestett szín- és struktúramezők, amelyekbe végletekig pontos, részletezően, hiperrealisztikusan megfestett tárgyak kerülnek. Olykor meghatározott térben, statikusan, máskor imagináriusan lebegve. Mindezt azonban nem szenvtelenül teszi, mint az amerikai hiperrealizmus alkotói, szinte eltávolítva a kép eredeti tárgyától és annak környezetétől, pusztán az optikai leképezésre koncentrálva, hanem törekedve a személyességre, érzelmekre.

Kovács Lehel egy korábban nálunk is kiállított képeiről Muladi Brigitta írt az Új Művészet online verziójában.

A valóság megörökítésének igénye egyidős az emberrel, az egyiptomi sírok vagy a pompeji és a római ásatások is meghökkentően valóságos tájábrázolásokat, csendéleteket, portrékat tártak fel az épületek falain. Kovács Lehel festményei nekem épp ezt a pillanatot idézik fel, amikor rátalálunk egy megkopott, rétegekkel bevon, lebontott, meggyötört felületen az előtűnő képre, egy titokra, amit a falak sokáig hordoztak. A feltárás épp oly intim és aprólékos lehetett, mint amikor Lehel megfest egy-egy színeiben és formáiban pompás, a képen kitüntetett szerepbe kerülő, ámde felettébb banális tárgyat a „műteremsarokban”, egy egész történetet mesél el egyetlen odadobott sporteszközzel, a láb formáját már magán hordozó, elhasznált tornacipővel vagy egy intim ruhadarabbal, a paravánon lógó melltartóval. Témájának egyszerűsége miatt nem lesz a festészet kevésbé magasztos, sőt. 1q2a1967_1920xhonlapraEmelkedett hangon szól, éppen a festészetről. Ezek a megidézett tárgyak aztán az önreprezentációt is szolgálják, összeállnak egy életképpé, egy aktív élet mozaikjaiként. A címadások olykor utalnak a tárgy kerettörténetére, amelyben fontossá váltak, máskor csak az egyébként feledésbe merülő pillanatot rögzítik: egy telefon, amely a Csend címet kapta, vagy a levetett nadrág, a Téli este, egy biciklis sisak, ami a Tour de Hongrie címet viseli, vagy az Üzenet, ahol egy falra ragasztott cetlin egy telefonszám áll.

1q2a2063_1920xhonlapra

A huszadik század elejétől számos irányzat él egymás mellett, a mágikus realizmus, a Neue Sachlichkeit, a fantasztikus realizmus, a tárgyias izmusok, mint a fotórealizmus, a hiperrealizmus és különböző radikális, brutális realizmusok. Kovács Lehel festészete kezdetben meg sem közelítette a mai „tárgyias látásnak” a módszerét, inkább a nyolcvanas évek magyar realista festészetéhez állt közel. Például Marosvári György, Balogh Gyula, Szakál Ágnes és személyes alkotótársai, a Sensaria alkotóinak képeihez hasonlítván a nagybányai és a Nagybánya utáni alföldi realista vonalhoz kapcsolódott, képein a táj spiritualitása, annak végtelen, fenséges karakterisztikája rajzolódott ki. Talán a nemrégiben elkezdett fragmentális táj, majd a tájban feltűnő alakok és az ember nyomaiként otthagyott tárgyak önálló látványként való felhasználásában fejeződött ki leginkább az a törekvés, ami mostani képeinek már jellemzője.

Közben úgy tűnt, hogy nem érintette meg Birkás Ákos 2000-től festett portrésorozata vagy Lakner László és Csernus Tibor, Szűcs Attila melankolikus konceptuális realizmusa. Mostanáig. Legfrissebb festményei azonban már ahhoz a nonfigurativitást és realizmust egyaránt, egy képen ábrázoló középgenerációs és fiatal festőnemzedékhez tartozik, akik a festészetben használják a személyes jegyeket éppúgy, mint az általánosan érvényes motívumokat, valamint az absztrakciót, a felületképzést és a figurativitást egyenértékűnek gondolják, és a festészet szerepét egyfajta saját történetmesélésként interpretálják.

Legújabb sorozata tehát erőteljesen átalakult, amikor a raszteres, motivális vagy archaikusan strukturált alapfelületekre egyszerű, hétköznapi tárgyakat, személyes jelentéssel bíró, de a titokzatosságot nélkülöző motívumokat kezdett festeni.

Kovács Lehel kétpólusú művei egyrészt nagyvonalúan megfestett szín- és struktúramezők, amelyekbe végletekig pontos, részletezően, hiperrealisztikusan megfestett tárgyak kerülnek. Olykor meghatározott térben, statikusan, máskor imagináriusan lebegve. Mindezt azonban nem szenvtelenül teszi, mint az amerikai hiperrealizmus alkotói, szinte eltávolítva a kép eredeti tárgyától és annak környezetétől, pusztán az optikai leképezésre koncentrálva, hanem törekedve a személyességre, érzelmekre. A megfestett objektek a maguk elhagyatottságukban egyfajta, a 1q2a2005_1920xhonlapraművészetben elmerült magányt fejeznek ki, vagy ha távolabbra nézünk, az általános szociális, kulturális környezet sivárságára utalnak.

Ugyanakkor ezek a művek vizuális és tradicionális értelemben szépek, esztétikusak. Ezzel Kovács Lehel nem kevesebbet sugall – minthogy az esztétikát nem tagadja meg, és a művészet fontosságát, szerepét, művelését egyfelől tanárként a festészeti tradíció továbbadásában látja, másfelől a saját egyéni illetve szűk közösségének értékeit közvetíti, egy azonos festői nyelv és tradíció által létrejött, szociális értelemben vett társadalmi csoport nevében, ahol a festészet ontológiai tartalommal bír, vagyis maga az élet.

(a szöveg az Óbudai Kulturális Központban 2016. december 9-én rendezett kiállításmegnyitón elhangzott beszéd szerkesztett változata)

szöveg: Muladi Brigitta

Fotó: Lukács Gabi / Resident Art Budapest

eredeti megjelenés: https://www.ujmuveszet.hu/2017/01/tour-de-hongrie-a-muteremben-kovacs-lehel-kiallitasa/

 

 

 

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >
kortárs képzőművészet

Vojnich Erzsébet műtermébe látogatunk hamarosan

2016 december 9, péntek

December 16-i újbudai művészeti sétánk első állomása Vojnich Erzsébet műterme. A Munkácsy Mihály- és Prima Primissima-díjas festőművészt a Kelenhegyi úti műteremházban látogatjuk meg. Ha érdekel a kortárs művészet, tudni szeretnéd mik a legújabb trendek,  ha nem csak a művekre, de a keletkezésükre és az alkotójukra is kíváncsi vagy, tarts velünk! (Hogyan készüljünk fel egy műteremlátogatásra? << olvassátok el az Artlocator írását!) A séta időpontja: 2016. december 16. (péntek), 16:00 h A séta […]

December 16-i újbudai művészeti sétánk első állomása Vojnich Erzsébet műterme. A Munkácsy Mihály- és Prima Primissima-díjas festőművészt a Kelenhegyi úti műteremházban látogatjuk meg. Ha érdekel a kortárs művészet, tudni szeretnéd mik a legújabb trendek,  ha nem csak a művekre, de a keletkezésükre és az alkotójukra is kíváncsi vagy, tarts velünk!

(Hogyan készüljünk fel egy műteremlátogatásra? << olvassátok el az Artlocator írását!)

A séta időpontja: 2016. december 16. (péntek), 16:00 h

A séta időtartama megközelítőleg 3 óra.
A séta során megtett távolság: 1,5-2 km.
Találkozó: Szent Gellért tér >> Cseh Tamás-szobor

Részvételi díj: 3.500.- Ft >> AKCIÓ >> ha párban érkeztek 7.000.- helyett most csak 5.000.- Ft

A sétát Schneller János művészettörténész vezeti.

Útvonalterv:
– Vojnich Erzsébet műterme a Kelenhegyi úti műteremházban
– Godot Galéria – Karácsonyi vásár (válogatás Wahorn András, Nagy Kriszta-XT, Szüts Attila, efZámbó István, Bukta Imre, Verebics Kati munkáiból)
– Faur Zsófi Galéria – A határvonalon túl: válogatás a galéria művészeinek (Barabás Zsófi, Majoros Áron Zsolt, Soós Nóra, Katerina Belkina, BOLDI, Békési Ervin) műveiből
– B32 Galéria – Hol nem volt, könyvillusztráció kiállítás
– Karinthy Szalon – Ágnes von Uray kiállítása

Jelentkezés: www.residentart.com/tours vagy hello@residentart.com

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >