Tag Archive: Franz Gertsch

Fametszettel manapság ritkán találkozunk a kortárs művészet világában, akárcsak rézmetszettel vagy litográfiával. A hagyományos sokszorosított grafikai eljárások nem túl népszerűek, úgy tűnhet, lassan kimennek a divatból. Bár a technikákat a legtöbb képzőművész tanulmányai során elsajátítja, csak kevesen veszik a bátorságot, vagy érzik a motivációt, hogy ezekben a műfajokban alkossanak. Ráadásul a digitális grafikai eszközök elterjedésével a hagyományos technikák látszólag feleslegessé, idejétmúlttá váltak. Megfigyelhető azonban a kortárs alkotók körében a hagyományos sokszorosító technikák újszerű, a megszokott formától eltérő felhasználása: elég ha Anselm Kiefer óriási fametszeteire, William Kentridge szokatlan módon létrehozott grafikai műveire, vagy Franz Gertsch fotórealisztikus részletességgel kidolgozott hatalmas méretű fametszeteire gondolunk. Hasonlóan a szitanyomat és az akvarell is újraértelmezve tér vissza a kedvelt műfajok közé. Sajnálatos módon Magyarországon a sokszorosított grafikák soha nem voltak egyenrangú művészeti alkotásokként kezelve a festményekkel – sem a művészetteoretikusok sem a gyűjtők körében –, ami talán összefügg azzal a helytelen beidegződéssel, hogy a grafika a festészet szolgálója, így önértéke csekélyebb a táblaképnél.

Stefan Osnowski hosszú évek óta foglalkozik a fametszet újszerű felhasználásával és a technika nyújtotta lehetőségek kiaknázásával. A táblakép méretűre nagyított metszetek elkészítésekor kizárólag a horizontális barázdák szélességének és mélységének variálásával, valamint a vonalhálózat sűrűségének változtatásával hoz létre különböző tónusértékeket úgy, hogy végig monokróm világban marad. Nyomtatási technikája is eltér a megszokottól, hiszen nem nyomdai prést használ a sokszorosításhoz, hanem egy tenyérnyi üveglencse segítségével manuálisan dörzsöli át a festéket a papírra, megőrizve ezzel a széria minden darabjának látszólagos egyediségét. A fizikai kontaktus, a kézi megmunkálás éppúgy része a koncepciónak, ahogy a témagyűjtés vagy a médium választása.

A német származású művész számára a mozgás, a helyváltoztatás nemcsak művészileg fontos téma, de életében is meghatározó jelentőségű, hiszen hosszú évek óta mozgásban van; korábban éveken keresztül Portugáliában, Magyarországon és Németországban élt, majd egy éve ismét Magyarországon telepedett le. Legújabb sorozatának fő témájául azokat a helyeket választotta, amelyek természetüknél fogva „nemhellyé” (non-places, Unort) alakultak, vagy – némelyek közülük – eredetileg is annak épültek. Ilyen „nemhelyek” az autópályák, alagutak, reptéri terminálok, bevásárlóközpontok passzázsai, vagy a mélygarázsok. Egyikük sem tartózkodásra, időtöltésre épült, funkciójuknál fogva az áthaladásra lettek determinálva. A kiállítás címe tehát az átjárásra, az áthaladásra utal, amely korunk talán egyik leggyakrabban használt kifejezésével, a sebességgel van összefüggésben. A sebesség felgyorsulásával nem csak az érzékelésünk, de a látványról alkotott képzeteink, emlékeink is megváltoznak. A tájak és helyek partikulárisan, szétesően jelennek meg a retinánkon, és elmosódva vésődnek be az emlékezetünkbe. A táj, akár a száguldó vonat ablakából, akár az alagúton áthaladó autóból szemléljük, már nem egyedi részletekből összeálló kép, hanem karaktert vesztett, elmosódó benyomás, amely elveszíti egyedi jellegét és belesimul valamiféle egyen-tájba, amelynek egyediségét az agyunk – a sebesség miatt – képtelen észlelni és befogadni. Nagysebességű vonatok ablakán kibámulva hamar fejfájásunk támad. Az áthaladás képi világát Osnowski a látvány fragmentáltságával, absztrahálásával adja vissza egy olyan technikába fordítva, amelynek az elkészítésével töltött idő fordítottan arányos az átélt élmény befogadásának idejével. A szokatlanul nagy méretű fametszetek befogadásához egyszerre van szükségünk térre, távolságra és időre, hogy az elsuhanó képek absztrahált látványát valamiképpen összerakjuk.

Budapest, 2017. február 28.

Schneller János

A megnyitó időpontja: 2017. március 16. 19 óra, megtekinthető: 2017. április 28., megnyitja: Varga Lili művészettörténész.

A POST SAJÁT OLDALA >