Tag Archive: kortárs festészet

Galériaséta, tárlatvezetés, műteremlátogatás – kortárs képzőművészeti séták októberben is

2019 október 10, csütörtök

Októberben is folytatódnak a Resident Art tárlatvezetéssel és műteremlátogatással egybekötött kortárs képzőművészeti sétái Budapesten. Három éve folyamatosan látogatjuk a fővárosi, vezető kortárs galériákat, valamint itt alkotó képzőművészek műtermeit. A séták célja, hogy a tárlatvezetéssel egybekötött galérialátogatás alkalmával a résztvevők megismerjék a kiállító művész alkotói programját és a műveket, valamint a galériák művészeti koncepcióját, művészkörét, és a galériavezetőnek is feltehessék kérdéseiket. Útközben szó esik a hazai kortárs műkereskedelem intézményrendszeréről és főbb […]

Októberben is folytatódnak a Resident Art tárlatvezetéssel és műteremlátogatással egybekötött kortárs képzőművészeti sétái Budapesten.

Három éve folyamatosan látogatjuk a fővárosi, vezető kortárs galériákat, valamint itt alkotó képzőművészek műtermeit. A séták célja, hogy a tárlatvezetéssel egybekötött galérialátogatás alkalmával a résztvevők megismerjék a kiállító művész alkotói programját és a műveket, valamint a galériák művészeti koncepcióját, művészkörét, és a galériavezetőnek is feltehessék kérdéseiket. Útközben szó esik a hazai kortárs műkereskedelem intézményrendszeréről és főbb szereplőiről. A sétát mindig egy kortárs művész műtermében fejezzük be, ahol az alkotóval személyes beszélgetés során ismerkedünk meg, és az alkotói folyamatba is bepillanthatunk.

  

2019. október 18., péntek 16:30

● Kortárs találkozások a Palotanegyedben
Kisterem Galéria, Vintage Galéria, Trapéz Galéria, Molnár Ani Galéria
Műteremlátogatás Ludovic Thiriez festőművésznél.

2019. október 25., péntek 16:30

● Kortárs találkozások a Bartók-negyedben
Faur Zsófi Galéria, B32 Galéria, Karinthy Szalon, ArtPhoto Galéria
Műteremlátogatás Csurka Eszter képzőművésznél.

  

A sétákat Schneller János művészettörténész vezeti.

Részletek és jelentkezés >> www.residentart.com/walks

/Fotók: Lukács Gabi/

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >

Szabadságtapasztalat – november 17-ig látható Kondor Attila kiállítása a Műcsarnokban

2019 szeptember 30, hétfő

2019. szeptember 17-én nyílt és november 17-ig látogatható Kondor Attila festőművész Szabadságtapasztalat című kiállítása a Műcsarnokban. A kiállításon látható festmények, grafikák, filmek kiindulópontja azoknak az alkotói/gondolkodói folyamatoknak a tudatosítása, amelyek során a látványvilág jelenségei festői és filozófiai tapasztalattá válhatnak. Ezen az úton, a figyelem, a megértés, a befogadás útján szeretné a művész végigvezetni a látogatókat a Műcsarnok három termében. A Szabadságtapasztalat összefoglaló címmel bemutatásra kerülő installáció a művész egy-egy animációs […]

2019. szeptember 17-én nyílt és november 17-ig látogatható Kondor Attila festőművész Szabadságtapasztalat című kiállítása a Műcsarnokban.

A kiállításon látható festmények, grafikák, filmek kiindulópontja azoknak az alkotói/gondolkodói folyamatoknak a tudatosítása, amelyek során a látványvilág jelenségei festői és filozófiai tapasztalattá válhatnak. Ezen az úton, a figyelem, a megértés, a befogadás útján szeretné a művész végigvezetni a látogatókat a Műcsarnok három termében. A Szabadságtapasztalat összefoglaló címmel bemutatásra kerülő installáció a művész egy-egy animációs filmje köré épül, amelyek egyben tematikus egységek is: Műteremváros, Jelenlét-kert, Belső könyvtár.

Az elmúlt években, illetve kifejezetten erre a kiállításra készült művek között találunk a személyes környezet ihlette alkotásokat éppúgy, mint a filozófiai-esztétikai alapkérdéseket feszegető témákat, a múlt emlékeiből átemelt művészettörténeti toposzokat, emblematikus épületeket (Pantheon), reneszánsz kerteket, varázslatos képzeletbeli könyvtárakat, amelyek spirituális, érzéki történetté állnak össze a Műcsarnok tereiben.

A kiállítás korátora Mayer Marianna művészettörténész.

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >

Ilyen volt a Resident Art GARTEN kortárs képzőművészeti vásár Lovason

2019 szeptember 5, csütörtök

A Nagy Gyula Művészeti Alapítvánnyal együttműködve létrehoztunk egy művészeti bázist, melynek az augusztus elejétől induló három hetes eseménysorozatát – legyen szó filmvetítésről, pódiumbeszélgetésről, tárlatvezetésről, koncertről vagy könyvbemutatóról – kortárs képzőművészeti koncepcióra húztuk fel. A program gerincét a kortárs képzőművészeti alkotások adták, melyekből Bánki Ákos kurátortársammal sokszínű, közel 240 művet bemutató kiállítást rendeztünk. A képzőművészeti vásáron szinte minden művészeti áramlat bemutatkozott: a figuratív, szimbolikus, absztrakt, geometrikus alkotásoktól, a groteszk, szarkasztikus, vagy […]

A Nagy Gyula Művészeti Alapítvánnyal együttműködve létrehoztunk egy művészeti bázist, melynek az augusztus elejétől induló három hetes eseménysorozatát – legyen szó filmvetítésről, pódiumbeszélgetésről, tárlatvezetésről, koncertről vagy könyvbemutatóról – kortárs képzőművészeti koncepcióra húztuk fel.

A program gerincét a kortárs képzőművészeti alkotások adták, melyekből Bánki Ákos kurátortársammal sokszínű, közel 240 művet bemutató kiállítást rendeztünk. A képzőművészeti vásáron szinte minden művészeti áramlat bemutatkozott: a figuratív, szimbolikus, absztrakt, geometrikus alkotásoktól, a groteszk, szarkasztikus, vagy kritikai felhanggal született alkotásokig. A festmény, a grafika és a fotó játszotta a főszerepet, de néhány plasztikát is kiállítottunk. Fontos szempont volt, hogy a művek elérhető árúak legyenek, így a látogatók – a korábbi vásárainkhoz hasonlóan – 50 és 100 ezer forintos egységáron vásárolhattak műalkotást fiatal képzőművészektől. A kiállított alkotók 75%-a a fiatalabb, ’Y’ és ’Z’ generáció képviselője volt.

A Balaton szinte minden szegletéből érkeztek látogatók, de a helyiek sem maradtak el, sőt sokan visszajáró vendégekké váltak a hetek során a családiasan hangulatos GARTENben, ami nagyon pozitív visszajelzés volt számunkra. A várakozásainkat felülmúlva igazolódott vissza a feltételezésünk: nagy igény van a színvonalas kulturális és képzőművészeti programokra Budapesten kívül is.

Jövőre bővebb programmal, profibb színpaddal és ötven-hatvan Y/Z generációs művész munkáinak kiállításával szeretnénk folytatni a GARTENt. Szeretnénk a helyszíneket is bővíteni több kiállítótérrel. Folytatjuk a kertmozis vetítéseket, a művészeti beszélgetéseket, és több zenei/színpadi produkció is tervben van. A hosszú távú tervek között pedig gazdagabb gyerek- és ifjúsági program és egy alkotóhét megvalósítása is szerepel.

Schneller János művészettörténész

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >
Resident Art Budapest

Kondor Attila kiállítása Pannonhalmán

2018 április 20, péntek

2018. április 20-án nyílik meg a Pannonhalmi Bencés Gimnázium galériájában Kondor Attila festőművész kiállítása, amelyen festményei mellett három festményanimáció-film is megtekinthető. A kiállítást, mely június 1-jéig látogatható, Máthé Andrea esztéta nyitja meg. A szervezők szeretettel várnak minden érdeklődőt.

2018. április 20-án nyílik meg a Pannonhalmi Bencés Gimnázium galériájában Kondor Attila festőművész kiállítása, amelyen festményei mellett három festményanimáció-film is megtekinthető. A kiállítást, mely június 1-jéig látogatható, Máthé Andrea esztéta nyitja meg. A szervezők szeretettel várnak minden érdeklődőt.

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >
kiállításmegnyitó

Extended Body – Verebics Ágnes kiállítása a Resident Art galériában

2018 január 24, szerda

2017. december 13-án nyílt meg Verebics Ágnes Extended Body – Testkiterjesztés című kiállítása a Resident Art Budapest galériában. Verebics képei ismét szokatlan, meghökkentő téma köré szerveződnek: a legújabb sorozat témája a test művi kiterjesztései, torzításai, maszkjai, és látványa. A festményekből és egy fotósorozatból álló anyag a szépségdiktatúra, a kiborg-elméletek és a saját testről alkotott elképzelések kérdéskörét is bejárja. Verebics Ágnes szokatlanul merész és őszinte párbeszédet kezdeményez műveinek szemlélőjével. A képek […]

2017. december 13-án nyílt meg Verebics Ágnes Extended Body – Testkiterjesztés című kiállítása a Resident Art Budapest galériában.

Verebics képei ismét szokatlan, meghökkentő téma köré szerveződnek: a legújabb sorozat témája a test művi kiterjesztései, torzításai, maszkjai, és látványa. A festményekből és egy fotósorozatból álló anyag a szépségdiktatúra, a kiborg-elméletek és a saját testről alkotott elképzelések kérdéskörét is bejárja. Verebics Ágnes szokatlanul merész és őszinte párbeszédet kezdeményez műveinek szemlélőjével. A képek a testet és testrészleteket érzékien, mégis elidegenítve, néha bizarr, de mindenképpen szokatlan, olykor pedig meghökkentő pózokban és állapotokban láttatják.

A tárlat kurátora Schneller János művészettörténész, galériavezető. A kiállítást Paksi Endre Lehel művészettörténész nyitotta meg, a megnyitóbeszéd az alábbiakban olvasható.

kiállításmegnyitó kiállításmegnyitó kiállításmegnyitó

• • •

Inkább a vizualitás mechanizmusait föltáró emberi önmegismerő eszköz a kortárs festészet a fotográfia elterjedése óta, és a konceptuális művészet múzeumi-műkereskedelmi elfogadása óta pedig még erősebben pénzszerű befektetési vagyontárgy, amelynek közmegegyezéses értéktartalma az, hogy mennyiben rendelkezik ezzel az önmegismerést előmozdítani képes funkcióval. A festészet továbbá, a képzőművészeti kiállítás azon ritka esetek közé tartozik, ahol a szokásos aktív nézésünket fölfüggesztjük. Zárójelbe tesszük tehát általános eljárásunkat, vagyis, hogy előre tudjuk, mit akarunk látni, és a tekintetünket úgy vezetjük, például formás idomok kerülnek be a látómezőnkbe, ha arra vagyunk kihegyezve, és nem az ostorfát fogjuk megkülönböztetni a platánfától, ami alatt éppen elhaladóban vagyunk. Egy kiállításon egy kicsit ettől a folyton irányított – mi tagadás – vágyak által vezérelt szemcikázást elengedjük. Ahhoz hasonlóan tesszük passzívvá látásunkat, mint amit képzelünk egyéb iránt arról, hogy hogyan is látunk, tehát, hogy a látás nem lenne egyéb, minthogy a recehártyánkra eresztődik egy változó hullámhosszú és eloszlású fénykoktél, mint amint ezt a camera obscura fizikai ténye olyan meggyőzően bemutatja, s ezt a recehártyára kapott fénykoktélt aztán alakjuk és elrendezésük szerint értelmezésre továbbítjuk az arra kifejlesztett agyterületek felé.

Nagyon fontos funkciója a kétszemű sztereó látásnak, hogy segítségével magunkat megbízhatóan pozícionáljuk a térben, a hozzánk mért közel-távoli viszonyok egyértelműek legyenek a látott objektumokkal. Az ilyen típusú látás szimulálását teszi témájává az a kortárs festészet, amelyben a kép kerete egy térre nyit, ilyet inkább férfiak szeretnek csinálni. Verebics Ágnes vásznaiban ez az első szembetűnő lemondás, hogy egyáltalán nem a kép ilyen jellegű céljaiban gondolkodik. Nincs törekvés távlat, egymáshoz való közelség-távolság viszonyok saját pozíciót biztonságosan megállapítani igyekvő szemlélőként bármilyen tér szuggerálására. Nem föltétlen fizikai tereket kell sugallni ráadásul, a nem-anyagi terek ábrázolási hagyománya a modernizmusban nagyon jelentős, ha nem a legjelentősebb törekvés. Tehát, ha Verebics Ágnes festészetét, noha látjuk, hogy az egyszínű hátterekhez igencsak vonzódik, illetve olyan közeli kivágatokkal operál, ami egészen közel, majdhogynem túl közel visz a látotthoz, olyannyira, hogy a néző és a tárgy közti távolság gyakorlatilag minimalizálva lesz, tehát a dolog itt van, de mindezek dacára azt kívánjuk állítani, hogy ő mégis egyfajta tereket festene, és igenis a térlátás illúzióját szuggerálja, akkor ez a tér a következő. Világítás nélküli, ahol a nézőből vetül fény a nézettre, ami igen közel, úgyszólván itt van, tehát föltehetőleg egy barlangban, vagy kriptában, vagy tökéletesen fényszennyezés-mentes éjszakában, de borult ég alatt található ez a tér, rajtunk pedig valamiféle fejlámpa működik, ha nem önmagukból sugároznak egy belső fényt a látottak.

E szituációk azonban túlságosan is hasonlítanak a lélektan kedvelt hasonlataihoz, de még a filozófia sem idegenkedik az ilyesmiktől. Magyarán azt gondolom, hogy ezek, ha terek, gyaníthatóan nem a fizikaiak – vagyis mentális terekbe engednek betekintést, vagy érzelmiekbe, vagy gondolatiakba. A kettő közötti eltérésben néhányan már eltévedtek, ezért javaslom inkább csak a mentális használatát, tehát Verebics Ágnes belső képeket fest, illetve állít össze. Ezeknek másféle komplexitása lesz, mint egy mechanikusan – objektívvel – létrehozott, vagy elhelyezkedést távlatban szuggeráló típusú, azaz illuzionista jellegű képnek.

A közelség-távolság problémáját kötözködhetnénk, hogy a sok rétegből összeálló, általában üvegek mögé és közé helyezett, rétegzett munkák valahogyan mégis megkörnyékeznék. Véleményem szerint erről egyáltalán nincs szó: a rétegek egyszerre jelennek meg, egy látványt akarnak alkotni, azaz egyszerre túl közel, azaz itt jelen lévő, de összetett, egymást egymással magyarázó rétegek összhangjai. Ezeknél az egyes hátrébb található, elfedettebb rétegek ugyanúgy az egész egymást magyarázó elválaszthatatlan alkatrészei, és nem például térben távolibb dolgok. Legföljebb emlékezetben, vagy valami mentális síkon tehát. Tetézve e tér nélküliséget – mármint euklideszi tér nélküliséget – a rétegzett képek kapcsán még az is eszükbe juthat, hogy Verebics Ágnes nemcsak, hogy tér, hanem még ráadásul idő nélküli képeket is hoz létre. Illetve egy konvencionális, múlt-jelen-jövő fölosztás helyetti csak mostot ábrázol amellett, hogy a tértelenséggel a csak-ittet ábrázolja. Ezt a tapasztalatot Gumbrecht időnézőkéjeként akképpen fogalmazza meg, hogy csak jelen maradt, ebbe passzíroztatott mind a múlt, mind a jelen és jövő. Vagyis folyton itt van velünk a Holokauszt és minden gyarmati és férfias elnyomó rémtett, ahogyan az a kedves vízió is, hogy utódaink ünnepnapokon egy talán nem annyira sugárzó pitypangsalátának fognak örülni, miközben testük hetente újabb törzsű paraziták terített asztalaivá válik, és a napvilágra sem fognak tudni jönni a legutolsó technológia nélkül, ha jelenleg ennyi összefüggést fedezünk föl a meleg vizes zuhanyzás és az invazív kártevők vegyipari fejlesztéseket ösztönző térnyerése közt, mint amennyivel jelenleg hajlandóak vagyunk foglalkozni.

Azért jöttem el ma beszélni, mert szerintem Verebics Ágnesnek, a kortárs festőnek igaza lehet: tér sincs úgy, ahogy szeretik beállítani, és idő sincs úgy. Túlságosan is a nagy hatalmú képek a valóságosak, amik pedig belül vannak, s a jelenlegi kultúrában vagy jól, vagy nem is annyira jól megfizetett, ezért erkölcsileg könnyű szívvel mérlegre tehető varázslók gyártják őket, vagyis nem azok, akikben belsővé válik aztán, akikben űrjük e benyelt képekkel tapétázza amúgy szeretetreméltó lényük helyett személyiségüket. A belső képek pedig törekszenek a jelentés redundanciáját elkerülni, túl komplexek nem lehetnek, a szemcikázást ki kell, hogy kerüljék, bármiféle narratíva ok-okozatiságát. Csak érzések, állapotok, fénykoktél! Talán ezért az igencsak redukált paletta: a hús, a bőr és a szurok színe. Illetve ugyanezért vesz egy képéhez ennyire kevés motívumot Verebics Ágnes. Egy teljesen nem látható fej, csak a fölkontyolt haja alatti fül, amire valamiféle önvédelemből elintézte magának a lény azt a génszekvencia-kölcsönzést a gyepűrózsától, hogy a kültakaró bőrszövetéből azt az érintést megakadályozó, külsérelmi nyommal fenyegető tövist legyen képes növeszteni. Vagy a további nagyon hasznos test-felszín transzformációkat, a körömből annál kissé hatékonyabb önvédelmi fegyverszervet fejlesztés egy pillantásra fölfogható képét, vagy a légszomjét. Félálom- és álomképeket, amik nem ebből a világból származnak, csak befolyásolják benne döntéseinket.

Paksi Endre Lehel

Resident Art Budapest, 2017. december 13.

• • •

kiállításmegnyitó kiállításmegnyitó kiállításmegnyitó

Verebics Ágnes kiállítása 2018. február 28-áig látható a Resident Art Budapest galériában. (1061 Bp, Andrássy út 33.)

Nyitvatartás: kedd-péntek 14:00-19:00

Fotók: Lukács Gabi

A POST SAJÁT OLDALA >
  TOVÁBB OLVASOM  >