Passage – válogatás Stefan Osnowski legújabb fametszeteiből
2017 március 7, keddFametszettel manapság ritkán találkozunk a kortárs művészet világában, akárcsak rézmetszettel vagy litográfiával. A hagyományos sokszorosított grafikai eljárások nem túl népszerűek, úgy tűnhet, lassan kimennek a divatból. Bár a technikákat a legtöbb képzőművész tanulmányai során elsajátítja, csak kevesen veszik a bátorságot, vagy érzik a motivációt, hogy ezekben a műfajokban alkossanak. Ráadásul a digitális grafikai eszközök elterjedésével a hagyományos technikák látszólag feleslegessé, idejétmúlttá váltak. Megfigyelhető azonban a kortárs alkotók körében a hagyományos […]
Fametszettel manapság ritkán találkozunk a kortárs művészet világában, akárcsak rézmetszettel vagy litográfiával. A hagyományos sokszorosított grafikai eljárások nem túl népszerűek, úgy tűnhet, lassan kimennek a divatból. Bár a technikákat a legtöbb képzőművész tanulmányai során elsajátítja, csak kevesen veszik a bátorságot, vagy érzik a motivációt, hogy ezekben a műfajokban alkossanak. Ráadásul a digitális grafikai eszközök elterjedésével a hagyományos technikák látszólag feleslegessé, idejétmúlttá váltak. Megfigyelhető azonban a kortárs alkotók körében a hagyományos sokszorosító technikák újszerű, a megszokott formától eltérő felhasználása: elég ha Anselm Kiefer óriási fametszeteire, William Kentridge szokatlan módon létrehozott grafikai műveire, vagy Franz Gertsch fotórealisztikus részletességgel kidolgozott hatalmas méretű fametszeteire gondolunk. Hasonlóan a szitanyomat és az akvarell is újraértelmezve tér vissza a kedvelt műfajok közé. Sajnálatos módon Magyarországon a sokszorosított grafikák soha nem voltak egyenrangú művészeti alkotásokként kezelve a festményekkel – sem a művészetteoretikusok sem a gyűjtők körében –, ami talán összefügg azzal a helytelen beidegződéssel, hogy a grafika a festészet szolgálója, így önértéke csekélyebb a táblaképnél.
Stefan Osnowski hosszú évek óta foglalkozik a fametszet újszerű felhasználásával és a technika nyújtotta lehetőségek kiaknázásával. A táblakép méretűre nagyított metszetek elkészítésekor kizárólag a horizontális barázdák szélességének és mélységének variálásával, valamint a vonalhálózat sűrűségének változtatásával hoz létre különböző tónusértékeket úgy, hogy végig monokróm világban marad. Nyomtatási technikája is eltér a megszokottól, hiszen nem ny
omdai prést használ a sokszorosításhoz, hanem egy tenyérnyi üveglencse segítségével manuálisan dörzsöli át a festéket a papírra, megőrizve ezzel a széria minden darabjának látszólagos egyediségét. A fizikai kontaktus, a kézi megmunkálás éppúgy része a koncepciónak, ahogy a témagyűjtés vagy a médium választása.
A német származású művész számára a mozgás, a helyváltoztatás nemcsak művészileg fontos téma, de életében is meghatározó jelentőségű, hiszen hosszú évek óta mozgásban van; korábban éveken keresztül Portugáliában, Magyarországon és Németországban élt, majd egy éve ismét Magyarországon telepedett le. Legújabb sorozatának fő témájául azokat a helyeket választotta, amelyek természetüknél fogva „nemhellyé” (non-places, Unort) alakultak, vagy – némelyek közülük – eredetileg is annak épültek. Ilyen „nemhelyek” az autópályák, alagutak, reptéri terminálok, bevásárlóközpontok passzázsai, vagy a mélygarázsok. Egyikük sem tartózkodásra, időtöltésre épült, funkciójuknál fogva az áthaladásra lettek determinálva. A kiállítás címe tehát az átjárásra, az áthaladásra utal, amely korunk talán egyik leggyakrabban használt kifejezésével, a sebességgel van összefüggésben. A sebesség felgyorsulásával nem csak az érzékelésünk, de a látványról alkotott képzeteink, emlékeink is megváltoznak. A tájak és helyek partikulárisan, szétesően jelennek meg a retinánkon, és elmosódva vésődnek be az emlékezetünkbe. A táj, akár a száguldó vonat ablakából, akár az alagúton áthaladó autóból szemléljük, már nem egyedi részletekből összeálló kép, hanem karaktert vesztett, elmosódó benyomás, amely elveszíti egyedi jellegét és belesimul valamiféle egyen-tájba, amelynek egyediségét az agyunk – a sebesség miatt – képtelen észlelni és befogadni. Nagysebességű vonatok ablakán kibámulva hamar fejfájásunk támad. Az áthaladás képi világát Osnowski a látvány fragmentáltságával, absztrahálásával adja vissza egy olyan technikába fordítva, amelynek az elkészítésével töltött idő fordítottan arányos az átélt élmény befogadásának idejével. A szokatlanul nagy méretű fametszetek befogadásához egyszerre van szükségünk térre, távolságra és időre, hogy az elsuhanó képek absztrahált látványát valamiképpen összerakjuk.
Budapest, 2017. február 28.
Schneller János
A megnyitó időpontja: 2017. március 16. 19 óra, megtekinthető: 2017. április 28., megnyitja: Varga Lili művészettörténész.
A POST SAJÁT OLDALA >
Emelkedett hangon szól, éppen a festészetről. Ezek a megidézett tárgyak aztán az önreprezentációt is szolgálják, összeállnak egy életképpé, egy aktív élet mozaikjaiként. A címadások olykor utalnak a tárgy kerettörténetére, amelyben fontossá váltak, máskor csak az egyébként feledésbe merülő pillanatot rögzítik: egy telefon, amely a Csend címet kapta, vagy a levetett nadrág, a Téli este, egy biciklis sisak, ami a Tour de Hongrie címet viseli, vagy az Üzenet, ahol egy falra ragasztott cetlin egy telefonszám áll.
művészetben elmerült magányt fejeznek ki, vagy ha távolabbra nézünk, az általános szociális, kulturális környezet sivárságára utalnak.