Sopianae – Bánki Ákos olaj monotípiáiból nyílt kiállítás a Resident Art Budapestben [fotógaléria]
2017 szeptember 11, hétfőSzeptember 8-án nyílt meg Bánki Ákos festőművész kiállítása a Resident Art Budapest galériában Sopianae címmel. Az 48 db olaj monotípiát bemutató tárlatot Mészáros Flóra művészettörténész nyitotta meg, a kiállítás kurátora Schneller János művészettörténész volt. A kiállítás 2017. szeptember 29-ig látogatható keddtől péntekig 14 és 19 óra között. Bánki Ákos Sopianae című ötven darabos sorozata keletkezési ideje (2011), egységes formátuma és technikája révén jól elhatárolt, különálló együttest alkot a művész képei között. […]
Szeptember 8-án nyílt meg Bánki Ákos festőművész kiállítása a Resident Art Budapest galériában Sopianae címmel. Az 48 db olaj monotípiát bemutató tárlatot Mészáros Flóra művészettörténész nyitotta meg, a kiállítás kurátora Schneller János művészettörténész volt. A kiállítás 2017. szeptember 29-ig látogatható keddtől péntekig 14 és 19 óra között.
Bánki Ákos Sopianae című ötven darabos sorozata keletkezési ideje (2011), egységes formátuma és technikája révén jól elhatárolt, különálló együttest alkot a művész képei között. Az 50×50 centis formátum, az egységes olaj-monotípia technika és a kiinduló forma meglehetősen fegyelmezett alkotói folyamatról árulkodik. A képek sorrendje számozás nélkül is követhető lenne, hiszen az egyes darabok közti következetes változások jól tükrözik az idő múlását és a festő belső munkáját, hangulati változásait is.
A sorozat kezdeti fegyelmezett kerete egy vertikális és horizontális axis mentén meghúzott kereszt ősi szimbólumát formázza, mely egyszerre idézi az ókeresztény templomok kereszthajó alaprajzát, a kereszt ősi jelképét, ablaknyílást és célkeresztet is. Az önmagát korlátok közé szorító, önfegyelmező, rendszerező attitűd autoterapeutikus hozzáállást sejtet – ezt az értelmezést erősíti a célkereszt, melyben ez esetben az önmagán munkálkodó alkotó áll.
A képek egyfajta naplóként is értelmezhetőek, amelyben a sorozat egyes darabjai önmagukban is megállják a helyüket, a sorozatban értelmezés azonban többletjelentést és a teljesebb megértés lehetőségét sugallja. A gyors, vad gesztusok folyamatosan áramló hálózata, és a kép szabályos, geometrikus határai között már a ciklus első darabjain elképesztő feszültség érezhető, amely feloldhatatlan ellentétté fokozódik, hogy az utolsó darabokon ez az elviselhetetlen feszültség egy robbanásban oldódjon fel. E folyamat során Bánki a saját maga által szabott korlátokat és – ez esetben – határokat végül mégis átlépi, sőt végül – a robbanás által – meg is semmisíti, fel is számolja. Az 50 monotípia a megtett út hangulatainak, érzéseinek pillanatnyi vizuális kivetülése, folyamatos expresszió, amely sok rokonságot mutat a folyamatművészettel, ahol a sorozat együttlátása erőteljesen felidézi a készítés folyamatát és a lelkiállapotok változásait. Bánki Pécsett készült sorozata ezen a kiállításon látható először.
A POST SAJÁT OLDALA >